Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912
24 teljesítésével akaratát ebben az irányban meg nem edzette. Az élet a teljesített munka alapján kvalifikál, az érvényesülésnek rendes viszonyok között a kötelességteljesítés erénye, a munkabírás és munkaszeretet az alapja. Ha a kötelességteljesítés állandó gyakorlattal nem válik a gyermek vérévé, sohasem lesz használható tagja a társadalomnak abban a munkakörben, melyet maga választott, vagy melybe mások akarata s a viszonyok sodorták. Erre az erényre rá kell nevelnünk az iskolában s otthon a gyermekeket. Ezért nem tartom helyesnek azt az irányzatot, mely a gyermeket minden nehezebb munkától, fáradtságtól meg akarja óvni, mert eltépi a kapcsot a jelen és jövő között azzal, hogy a kötelesség fogalmát száműzni igyekszik a gyermek életéből. Az élet nem játék s a gyermeket elő kell készítenünk arra, hogy az életben komoly feladatok várnak rá. A nevelésnek tehát az a feladata, hogy ellenszenvet támasszon a restség és rokonszenvet a komoly munka, a kötelesség iránt. Aki figyelte már a gyermekek játékát, észrevehette, hogy mily komolyan veszik a gyermekek a játékot. Azt gondolom, e tény elég biztatás, elég biztosíték arra, hogy a komoly foglalkozást is meg lehet velük kedveltetni. A komoly szoktatáson fordul meg a dolog. A gyermeket rá kell szoktatnunk, hogy fékezze türelmetlenségét, zabolázza ezer dologra ugró elméjét, irányítsa egy dologra figyelmét. Ha apránkint kedvet kap a munkához, kötelessége teljesítését nem fogja terhesnek találni. Rá lehet a figyelmét irányítani arra, hogy a figyelem önfegyelmezés, önuralom, tehát férfias dolog. A munka, a kötelességteljesítés szintén férfias foglalkozás. Az emberi társadalomban mindenkinek van kötelessége, mindenkinek van dolga s munkabírása, végzett munkája adja meg az értékét. A tanuló sem kivétel. Ez szerzi meg szülei szeretetét, biztosítja tanárai becsülését, eredményezi tanulótársai tiszteletét. Szóval, feladata teljesítésével megnyeri környezete szeretetét és becsülését. Bele kell nevelnünk a gyermekbe a munka értékének tudatát. Az emberi műveltség évezredek összefogó munkájának eredménye. Tehát a jövő kialakulásának ő is részese. Bármilyen csekélynek lássék is működési tere, bármily korlátoltnak tessék is szerepe, része az egésznek s mint az egész része, amit tesz, nem csak magának, hanem az egésznek is teszi. Ezzel a tudattal, hogy az ember kötelessége pontos teljesítésével részese lesz az emberi műveltség, tudás és jólét gyarapodásának, belekapcsolódik a nagy emberi közösségbe, a munka jelentőséget, értéket nyer előtte, az egyes bizalma, munkakedve fokozódik. Edmondo de Amicis szavai csengnek fülembe : „Gondolj arra a számtalan gyerekre, akik majdnem ugyanabban az időtájban mennek iskolába minden országban; képzeld el őket, hogy lépdelnek a csöndes falvak utcácskáin, a zajos városok járdáin, tengerek és tavak partja mentén, hol égő nap alatt, hol sűrű ködben; mennek bárkán a csatornákkal átszelt vidékeken, lóháton a
