Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912
23 vannak terhelve. Ezt olvassuk az újságokban, pedagógusok munkáiban, ezt halljuk a szülők, általában az érdekeltek nyilatkozataiban. 8 mit tapasztalunk? Talán azt, hogy a gyermekek összeroskadnak a teher alatt, vagy belebetegszenek az erős munkába ? Aki elfogulatlan figyelemmel kíséri a tényeket, tapasztalhatja akárhány tanulónál, hogy nagyon bőven használja az időt szórakozásra, haszontalan időfecsérlésre. Ha emellett nem jut elég idő kötelességei elvégzésére, azt talán mégsem lehet az iskola számlájára írni. Hogyan akarjuk, hogyan merjük az iskolából kikerült ifjaktól megkívánni, hogy feladataikat kitartással, erős akarattal oldják meg, ha az akarat aeélozására a gimnáziumi tanfolyam éveit felhasználni elmulasztjuk. Hogyan merünk csodálkozni azon, hogy az akaratlanság áldozatai, a derékon tört existenciák egyre szaporodnak; ha komoly munka helyett álutakon igyekeznek sokan életüket fentartani, vagy akarat híján, a küzdelemhez erőt nem érezve egyenesen eldobják maguktól. Hogyan merjük kívánni, hogy tudjanak dolgozni, ha a munkát velük meg nem szerettettük : hogy lemondjanak, vágyaikat fékezzék, ha azt kívánjuk, hogy minden vágyuk kielégíttessék, egyre fokozód») igényeik gátat ne ismerjenek. Ha a komoly munka szeretetére neveinők az ifjakat, éreznék az idő értékét s kevesebbet szentelnének belőle az u. n. szórakozásokra, melyek legtöbbször bizonyos ürt hagynak az ember lelkében, mert a velük járó öröm pillanatnyi, nem tartós. Ez a magyarázata annak, hogy a komolyabb természetű tanulók időnkint vágyakoznak a magány után, magukkal óhajtanak foglalkozni, tartósabb örömet biztosító foglalkozásokat keresnek. Helyes Paulsen megfigyelése 1, hogy a sok könnyítésre való törekvés, a gyermekeknek a munkától való féltése mellett is, a mai ifjúságot bizonyos nyugtalanság, elégedetlenség jellemzi, míg a régi, szigorúbb szellemű iskola tanulóinak jellemvonása a nyugodtság és vidámság volt. Elvégre előbb-utóbb elérkezik az ilyen örömök után a visszahatás, a könnyű időtöltés nyomában járó kiábrándulás, bizonyos lelki csömör érzete. Szó sincs róla, nem lehetséges, hogy mindig állandó lelki feszültségben legyünk, ele a művelődés elemeit tanuló gyermekeket rá kell nevelnünk arra, hogy élvezeteik is disztingváltabbak legyenek, tartós lelki örömöket biztosítsanak: szellemi élvezetek legyenek. Ezt csak úgy érjük el, ha a szellemi munka a gyermekre nézve élvezetté válik. A másik feladat a kötelességérzet megszilárdítása. Az iskolának feladata, hogy a gyermekeket az életre készítse elő. Az életben mindenki bizonyos meghatározott munkakört kénytelen betölteni, szóval az ember élete a kötelességteljesítés szakadatlan láncolata. Nehéz feladat olyan ember számára, aki gyermekkorában az apró kötelességek 1 Alte und neumodische Erziehungsweisheit. (Moderne Erziehung 86. 1.)
