Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

13 közvetlen neki mondják meg s ne használják fel akár tudatosan, akár akaratlanul az ilyen eseteket a gyermek iskolatiszteletének megrontására. A gyermek a napnak jó részét az iskolában tölti. Az volna a természetes állapot, hogy ide úgy jönne, mintha haza jönne; oly tisztelettel és szeretettel lépné át az iskola küszöbét, mint a szülői hajlékét. E tisztelet és szeretet ápolása a szülői ház egyik legszebb feladata. A tanulóknak érezniök kellene, hogy tanáraik szüleik helyettesei, kiknek törekvése az ő szellemi és jellembeli kifejlődésük lehető jó eszközlése, hogy ne csak korban haladjanak előre, hanem a szellemi és lelki műveltségben is. Érezniök kellene, hogy a tanárok nem csak akkor szolgálják e célt, mikor őket buzdítják, velük szemben elismerésüket fejezik ki, hanem akkor is, mikor hanyagságuk, vagy helytelen viselkedésük miatt őket korholják, vagy büntetik. Az volna a legörvendetesebb jelenség, ha nem csak azt a helyet látnák az iskolában, mely az éretté nyilvánító bizonyítványt adja, hanem azt a helyet, mely serkentő, óvó, irányító munkájával s gondoskodásával őket gondolkodásban, életfelfogásban valóban meg is érleli; ha azt a helyet látnák az iskolában, mely felruházza őket azon morális és szellemi vértezettel, mely őket az élet harcainak bátor és becsületes megvívására képesíti. Ha ilyen érzülettel volnának eltelve az iskola iránt, ez nem maradna előttük közömbös hely, hanem olyan szentély lenne, melyben életüknek egy szép, alapvető kora telt el, mely az emberi társadalom hasznos tagjaiul nevelte őket. Ilyen neveléssel mennyit lendítene a szülői ház az iskola nevelő-és tanító munkáján, mennyire biztosítaná a tanári kar tagjai számára azon erkölcsi tekintélyt, melyre a tanítás-nevelés munkájában oly szükségük van. Kérem a szülőket ne engedjék magukat egyes műkedvelő pedagógusok hozzáértést színlelő, legtöbbször az avatatlanok elbizakodottságával beszélő fecsegéseitől befolyásoltatni. Ha megkérdeznék ezeket, hogyan lehet segíteni, nyugodtak lehetnek, hogy éppen tőlük nem nyernének aggodalmaikat, kétségeiket lecsillapító feleleteket. Könnyű intézményeket támadni annak, ki sem a létrehozásban, sem a fentartásban, sem egy jobb létrehozatalában közre nem működött, szóval felelőtlen fél. Nyugodtak lehetnek a szülők, hogy az iskola az adott viszonyok között becsületesen igyekszik megoldani tanító- és nevelő munkáját. Legyenek bizalommal az iskola iránt, támogassák megértő közreműködéssel, kísérjék jóakaró figyelemmel az iskola munkáját, ne mondjanak róla egyoldalú információ alapján ítéletet, hallgassák meg a tanárok véleményét is, s ezzel sok keserű félreértés csírájában fojtódik el. sok alaptalan vádaskodás küszöbölődik ki és sok túlzott ítélet száll le kellő értékére. „Ne ítéljetek a látszat szerint, hanem ítéljetek igazságosan." (János 7, 24.) Az iskolának két adománya van, az egyik a fegyelem, a másik