Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912
5 fél e vizsgálat előtt. Pedig, valljuk meg az igazat, annak, aki a gimnáziumi tanfolyamot becsületesen elvégezte, nem hozhat meglepetést ez a vizsgálat sem. A baj ott van, hogy mumusnak állítják, riasztásul használják. Sokkal helyesebb volna a tanárok és szülők részéről egyaránt a bizalom, a bátorság ápolása. Több okosság és kevesebb izgatottság csak javára válnék az ügynek. A baj tulajdonkép nem magában a vizsgálatban van, hanem a sokszor mesterségesen szított, sokszor beteges izgatottságban. Hogy bizonyos elfogódottság vesz erőt az emberen, az bizonyos. Nem úgy van-e az életben is, mikor egy-egy fontosabb lépés előtt állunk. Ez-e az egyetlen mozzanat, mikor érezzük, hogy nem közönségeset lépünk. Éppen ennek az érzete ad a vizsgálatnak speciális jelentőséget. Akármint gondolkodjék is valaki az érettségi vizsgálatról, bajos helyt adni annak a felfogásnak, hogy ez mintegy szellemi vesszőfutás, mert a tanuló ismerős tanárok előtt, végzett anyagból felel. Ha eltörlik is ezt a vizsgálatot, azok számára, akik egyetemi tanfolyamot akarnak végezni, csak fel fogják állítani a felvételi vizsgálatot. Hogy most melyik lesz könnyebb, az érettségi vizsgálat-e oly tanárok előtt, kik esztendőkön keresztül foglalkoztak a gyermekkel, vagy a felvételi vizsgálat teljesen új vizsgáztatók előtt, azt hiszem, nem nehéz eldönteni. Szándékosan tértem ki e kérdésre, nem azzal a céllal, hogy véleményt nyilvánítsak, hanem arra való utalással, hogy e kérdést is, mint sok mást, nem objektív, hanem szubjektív nézőpontból ítélik meg. A kötelességérzet, a nemes ambíció fokozásával e kérdés megoldása sokkal eredményesebb lesz, mint a fatalisztikus lutrielmélet meggyökereztetésével. így vagyunk az év végén tartatni szokott osztály vizsgálatokkal is. Ezekről is olvassa az ember úton-útfélen, hogy csak a félelem nevelésére jók ; e vizsgálatokat is lutrinak mondják, pedig — ha az ember nem is exponálja magát e vizsgálatokért, — annak a tanulónak, aki egész éven át lelkiismeretesen dolgozik, e vizsgálat szintén nem nehéz. Aki nem tanult, persze hogy erre hárít minden felelősséget. Abból a körülményből, hogy az iskola kvalifikál, vezeti le Münch a támadások harmadik okát. Tény az, hogy a legtöbb támadás az intelligens osztály tagjai részéről éri az iskolát, főleg azok részéről, kiknek fiai az iskolában nem mutatnak fel sikert. Ezek kivételes bánásmódot várnak gyermekeik számára, mert „úri gyerekek". Sokszor hallja az ember: az én fiam nem bukhatik meg, mert intelligens gyerek. Az igaz, hogy meglepő sokszor az ilyen fiúk szellemi élénksége, eleven eszejárása, talpraesett ítélete, társasági biztos fellépése, szemkápráztató felületessége, sok nem nekik való dologban való jártassága, imponálóan vakmerő határozottsága az ítéletek kimondásában, A társadalom, a
