Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

6 társaság ezekért intelligenseknek minősítheti őket s a maga szempontjából igaza lehet. Az iskola sokszor ellenkező állásponton van. Nem fedezi fel, vagy nem birja megszilárdítani az ilyen gyermekekben a fegyelmezett gondolkodást, az előretörő akaratot s a kitartó munkakedvet. A gyermekek megítélésében sokszor nagy az ellentét a szülői ház és az iskola között, mert mindkettő más értéket keres és lát bennök. Innen van az, hogy az iskolában sokszor éppen azok vezetnek, kiket a társaság nem minősítene intelligenseknek. Ez az ellentétes értékítélés egyik forrása a támadásoknak. Ezek az „úri gyerekek" legtöbbször elkényeztetett, fegyelmezetlen, papán és mamán uralkodó kedveltjei a szülői háznak. Rájuk nézve persze elviselhetetlen az iskolai fegyelem, a pontos, önfegyelmező munka, az állandóan lekötött figyelem. Panaszaik megértő fülekre találnak. Az ilyen szülők teremtik meg, — mondja Münch — a hangulatot az iskola ellen, a sajtó rendelkezésükre áll, ők veszik, olvassák, táplálják panaszaikkal az iskola ellen írt panaszos és vádló könyveket, regényeket és drámákat. Ők érzik leginkább az iskola nyűgét, mert ennek kvalifikációja nélkül gyermekeik elakadnak. Aki figyelemmel kísérte a gondolatmenetet, észrevehette, hogy e támadások a hibát mindig az iskolában keresik s egy tényezőről, a gyermekről következetesen megfeledkeznek. Fináczy Ernő a Magyar Paedagógiai Társaság XX. közgyűlésének elnöki megnyitójában „A latin nyelv tanításáról" szól

1 s kutatja azon okokat, melyek e nyelv tanításának eredménytelenségét okozzák. Több okot állapít meg. Az egyik, hogy nem fordítanak elég gondot a nyelvismeretre. A másik, hogy a tanárok nem követnek helyes módszert, nem igyekeznek óráikat, élvezetessé tenni, a tanításban sokszor bizonyos „lelketlenség" uralkodik. A tanárképzésben, a tanári vizsgálatokban, a tankönyvekben is sok a javítani való. Az egész beszéden a klasszikus tanulmány nemes szeretete s bizonyos objektivitásra törekvés húzódik végig, mely a hibát lehetőleg nem másban, hanem a tanárokban keresi. Azt hiszem, velem együtt sokan érezték, kik olvasták e beszédet, azt a sok igazságot, mely benne foglaltatik. De arról is meg vagyok győződve, hogy más is arra a gondolatra jutott, melyre én, hogy ebből a fejtegetésből megint hiányzik valaki, aki fontosán számító tényező: a gyermek. Fináczy tanárom volt. Tudom róla, hogy nem híve a manapság uralkodó beteges, energiátlanságra nevelő, gyermekimádó divatnak. Nem is szemrehányáskép, csak védelmül hivatkozom e hiányra. Tudom én azt, hogy bennünk, tanárokban is sok a fogyatkozás, de ki kívánkozik belőlünk az a magunkat igazolni vágyakozó vallomás, hogy sokszor nemcsak bennünk, hanem a ránk bízott gyermekanyagban is sok a hiányosság: éretlenség a gimnáziumi tanfolyam meg1 Magy. Paed. XXI. évf. 1912. 1. sz.