Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1912

Aki a címet olvassa, talán csalódottan teszi félre ezt a rövid értekezést, mert már eleget hallott, vagy olvasott róla. Régi téma, ebben igaza van. De ha régi is a téma, az az egy bizonyos, hogy mindig aktuális, mert az iskola mindig közügy, mindnyájunkat érdeklő ügy marad. Megírására egy tapasztalat adott alkalmat. A múlt iskolai évben előadást tartottam erről a témáról s arról győződtem meg, hogy hallgatóim egy részében termékeny talajra találtam. Úgy vélekedtem, nem végzek felesleges munkát, ha szélesei)!) körben igyekszem azt a meggyőződést terjeszteni, hogy a tanítás-nevelés ügye a szülői ház és az iskola közös ügye, e kettő összhangzó munkájának az eredménye. Másfelől részben hallottam, részben olvastam sok támadást, kemény kritikát, mely az iskolát, az iskola tanító- és nevelő munkáját érte. Gondoltam, talán nem lesz hiábavaló vállalkozás ezekkel a támadásokkal foglalkozni, rámutatni arra, mennyiben származnak ezek higgadt bírálatból s mennyiben szubjektív természetű kifakadások; rámutatni továbbá arra, mily helytelen az egyik fél: a szülői ház, a társadalom, a sajtó s részben a pedagógiai irodalom részéről, ha a másik fél, az iskola tekintélyének állandó támadásával, kisebbítésével, aláásásával ennek tanító-nevelő munkájára bénító behatással van, — felhívni a figyelmet arra, hogy az iskola a maga munkájában nem nélkülözheti a szülői ház jóakaró, megértő, támogató közreműködését s nagy vonásokban mintegy kijelölni azt a. területet, mely a szülői háznak az iskola munkájában kiegészítő szerepet biztosít. Ennek megfelelően az értekezés három nagyobb részre oszlik : az első rész (I.) a támadásokkal, a második (II.) az iskola tekintélye tiszteletben tartásának fontosságával, a harmadik (III—V.) rész pedig a szülőknek a nevelés ügyében való részvételével foglalkozik. l*