Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

MAGYAR GÁBOR. A magyar kegyes-tanítórendnek szép ünnepe volt március 24-ikén, amidőn szeretett főnökének, nagynevű és köztiszteletben álló vezérének ünnepelte félszázados tanügyi munkásságát. Az ünnepelt vezér hű fiai, a magyar kegyes-tanítórend tagjai hazánk 24 városában a „Te Deum" ünnepélyes hangjai mellett adtak hálát ezen a nagy napon a Mindenhatónak, hogy megengedte érni a legjobb atyának ezen magasztos ünnepet, hogy alkalmat adott hü fiainak, szerető rendtársainak arra, hogy kifejezést adhassanak az őszinte fiúi szeretetnek, amellyel személye, s a hódolatnak és tiszteletnek, amellyel kiváló érdemei iránt viseltetnek. A jubileum azonban átlépte a szerzetes otthonok szerény küszöbét. Március 24-ike ünnepe lett az egész magyar neveléstanításügynek, amelynek az ünnepelt 50 éven át fáradhatatlan munkása volt, ünnepe lett a volt tanítványok százainak, akiknek szíve melegebben dobbant ezen a napon, azon kedves napok emlékének hatása alatt, amelyeket a szeretett mesterrel töltöttek