Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

IV s a büszkeség hatása alatt, hogy Magyar Gábor tanítványai lehettek. Az az 50 esztendő, amely a Tatán 1861-ben katedrára lépő ifjú tanár dús fekete fürtjeit csak lassan tudta havával behinteni, áldásos tanári működés történetét tartalmazza, amely egyes mozzanataiban összeforr közoktatásunk, sőt nemzetünk történelmével. Hisz a fiatal történelemtanár még 1861-ben kezdette tanári működését, tehát még az önkényuralom idejében, amidőn a történelem tanára, ha olyan nemzetével együttérző szív dobogott kebelében, aminő Magyar Gábor egyszerű szerzetes öltönye alatt dobogott, valósággal nemzeti missziót teljesített. S Magyar Gábor is azon választottak közé tartozott, akik ezen szomorú napokban a hazafias bánat komor hangján kitartásra és összetartásra buzdítottak s meggyőződésszerüen hirdették, hogy az elnyomatás már nem tarthat soká, közeledik a „jobb kor", amelyet költőink a már-már elfásult szívek vigasztalására újra és újra hirdettek. S midőn ezen jobb kor hajnala végre fölvirradt s a király és nemzet megértvén egymást, kibékült, Magyar Gábor volt egyike azoknak, aki 1867-ben a kecskeméti, majd még ugyanazon év őszén a szegedi ifjúságot munkára, hazafias tettre lelkesítette. Innen kezdve még 30 éven át tanította intézetünkben a nemzeti történelmet s generációkat nevelt hazai történelmünk nagy tanúlságai alapján igaz hazafiakká. Magyar Gábor 50 éves tanári működésének gyümölcseit az egész ország élvezi ugyan, első sorban mégis Szeged városa, hol ezen 50 évből 32 évet töltött áldásos munkában. Egy évet már 1866-ban, majd aztán egy évi megszakítás után