Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

48 ezek majdnem mindegyikére olvasnak már egy-egy költeményt és az ismerteket is besorozhatják a szép fajaiba. Csak arra vigyázzunk, hogy irodalmunk nagyszabású, maradandó becsű műveit ne mindjárt az alsó osztályokban ismertessük meg, mert ezáltal túllövünk a célon, átugorván a gyermeki lélek fejlődésének alapjait. A gyermekkor tápláléka az elbeszélő nem, a naiv epika, mesék, mondák, melyeknek természetes üdesége ellenállhatatlan erővel vonzza a gyermeket s ez nevelő szempontból megbecsülhetetlen. Az ifjúkor már a lirához vonzódik, kezdetben az átmeneti fajokhoz, a románchoz és balladához, később az idillhez, elégiához s a szerelmi dalhoz. Ekkor válik kedves olvasmányává a regény is s ekkor kell olvasmányaira legjobban vigyáznunk. A meglett kor irodalma a dráma. A stilisztika tárgyalásánál már bő alkalma van a tanárnak az esztetikai ízlés művelésére. Különösen a szép stilus különféle tényezői, a hasonlatok, szóképek, metaphorák, metonymiák, alakzatok, jóhangzás, továbbá az egész verstan mind e fontos cél szolgálatában állanak. Arany Toldija meg valóságos tárháza az irodalmi szépségeknek s egyik leghathatósabb tényezője a műízlés fejlesztésének. Az V-ik osztálytól kezdődhetik már a rendszeresebb irodalmi olvasás. A magyarázat már nagyobb körre terjedhet, fölölelhet némi irodalomtörténeti ismeretet, kiterjedhet a mű keletkezésének okaira, de még mindig korlátolt mértékben. A Vl-ik osztályban a poétikával kapcsolatban adhatjuk elő leginkább mindazt, mire középiskolai esztetikai nevelésünkben szükségünk van. Különösen fontosak a műélvezés szempontjából a képzetműködések s az ezekhez járuló hangulat, melyek nélkül a költemény keletkezésének megértése szinte lehetetlen. Minden benyomásból keletkező képzetet bizonyos, idegrendszerünktől függő hangulat követ. Érzékeny idegrendszer könnyen reagál mindenre, a beteg meg borongó, bús hangulatú lesz, mely szép reflexiók szülője lehet. Ilyen volt nálunk Dayka, Reviczky s utolsó éveiben Tompa s ide számíthatjuk Arany Oszikéit is. így értjük meg az egyéni s továbbmenve a faji kedélyhangulatot, mely például a kurucköltészetben nyilvánul meg. Sőt van korok hangulata is: Werther, Bácsmegyei, Fanni hagyományai. így bontakozik ki előttünk az író egyénisége s faji sajátosságaink. Ez az alaphangulat adja meg a költemények egységét, mert hisz a költői művek nem egyebek, mint ilyen hangulatok szüleményei. Valami benyomás, emlék bizonyos hangulatba ringatja a költőt s ez megindítja a képzetkapcsolások láncolatát. E láncolat maga a költemény. Látjuk tehát, hogy az esztetikai alkotást épúgy, mint a műélvezetet hangolják, színezik a múlt benyomások, szóval az emlékezet, megfelelő hangulatokkal. De vájjon az ily esztetikai élvezethez mit nyújthat egy gyermek tapasztalatokban szegény képzeletvilága! Vájjon tud-e esztétikailag gyönyör-