Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910
45 pontokat, eszméket más és más megvilágításban adjon. A többi tantárgynak eme kiegészítő, ízlésművelő szerepét s hatását azonban nem szabad kicsinyelni, mert úgyszólván mindegyiknek megvan a kijelölt szerepköre s ezek összesége, együtthatása alakítja ki a tanuló lelkében a jó izlést s a szépért, jóért, igazért való lelkesülést. 1 A vallástanár az egyházművészettel, templomstílusokkal, Krisztus, Mária s a szentek művészi képeivel; a klasszika-filológusok az olvasmányokkal s az ezekkel kapcsolatos régiségtani és mitológiai szemléletekkel ; a földrajz és természetrajz tanár a föld és természet szépségeinek bemutatásával. De leginkább szolgálja e célt az irodalom a történelemmel kapcsolatban, nem ugyan szemléletekkel, — bár erre is égető szükség volna — hanem az egyes irodalmi remekművekben megnyilvánuló szépnek kiaknázásával. E tekintetben bátran a rajzoktatás mellé lehet állítani, különösen azért is, mert a legújabb irodalmi oktatás a művelődéstörténetet — tehát művészettörténetet — is tárgyalásának körébe vonta. Sőt tovább mehetünk és tekintetbe véve a rajzoktatásnak és irodalomnak egymáshoz viszonyított fontos szerepét, melyet oktatásügyünkben betöltenek, bátran kimondhatjuk, hogy az irodalom mai formájában jobban teljesíti művelő hatását, mint az erre hivatottabb művészeti rajz. A tanulónak ugyanis csak az alsó négy osztályban van alkalma magát a rajz esztetikai művelő hatásával képezni s míg egyrészt fogékonysága sincs meg a szép élvezetéhez, addig a ma dívó unalmas mértani ábrák rajzolása ehhez való kedvet is nehezen tud beléjök önteni. De ha ezt el is érte a tanár, tantervünk szinte lehetetlenné teszi a tovahaladást, mert a művészi rajzban való előnyös tovakéjazés csak a görögpótlósok és sok helyen a tandíjhoz kötött szabadkézirajz egyes kiválasztottainak jut osztályrészül. Ezzel szemben az irodalmi nevelés míg fölöleli a tanuló jó ízlésének minden irányú művelését, nem hagyja félúton magára, hanem végigkíséri egész középiskolai pályáján s legalább megadja a módot, hogy szabad szárnyra kelve önmaga is folytathassa művelését. Ezért a következőkben nincs más célunk, mint az irodalmi nevelésben jelentkező esztetikai hatásoknak főbb kiemelése. Mióta csak az irodalmi oktatás elfoglalja helyét oktatásügyünk központjában, azóta nevelői fontosságának mindig egyik legkiemelkedőbb pontja volt a jó ízlés és művészi érzék fejlesztése, ápolása. Az irodalmi nevelés érdekében vívott küzdelmek tudós harcosai ezért szállottak síkra érdekében és pedig oly eredménnyel, hogy manapság meg épen erről az oldalról éri támadás, t. i. hogy az irodalmi oktatásnak a túlságos esztetizálás a megölője. Nagyon természetes, hogy 1 Az egyes tantárgyakban felhasználható esztetikai nevelő tényezőkot szépen tárgyalja Kornis Gyula a Magyar Középiskola II. óvf. 4—5. sz. Esztetikai nevelés a középiskolában cím alatt.
