Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

58 minden túlságba vitt dolog ellenkező hatást szül, de mi elsősorban is e helyesen kezelt tárgy előnyéről s helyes kezelési módjáról fogunk szólani. Lengyel Géza már 1870-ben az irodalmat a helyes ízlés fejlesztőjének tartja. A helyes ízlés alapelveit a természet oltja mindenkibe, de a téves irányok az önálló ítélettel nem bírót a helyes útról letérítik, viszont a szépmúvek olvasása fejleszti ízlésünket. A legnagyobb szellemi élvezet az, melyet az esztétikailag kiművelt fogékony lelkek a szépművek olvasásában lelnek. Szerinte mindjárt a nyelvtanítást úgy kell kezdeni, hogy előkészíttessék a tanuló az irodalom termékeinek élvezésére. Mert az irodalom felsőbb fokában is csak széptani előképzettséggel bíró ifjaknak adható elő sikerrel. Ezzel lehet megtörni az egy idő óta lábrakapott irodalmi közönyösséget és fölületességet s csakis így lehet érdeklődést kelteni a növendékben. Károly Gy. Húgó már említett cikkében nagy bajnak tartja, hogy az esztetika nem szerepel a tantervben, pedig az iskolai oktatásnak az a célja, hogy a remekművek olvasása által a tanulók szép érzéke felébredjen s esztétikai értelmük kiképeztessék. A hiányt a tanár pótolhatja az egyes irodalmi művek esztetikai fejtegetésével. Névy László idézett fejtegetésében az olvasó közönség ízlésének eldurvulását is a hiányos irodalmi műveltségben találja. Manapság a költészet inkább divatcikk, rikító színek, szabadon vágtató fantázia, érzékizgató jelenetek kellenek az olvasónak. Különösen az érzelmességre jobban hajló női olvasóközönség ízlése romlott meg a sok idegen romantikus fattyúliajtásoktól. Jósika és Jókai mellett Tóvölgyi a legolvasottabb regényíró, míg kiváló költőink és íróink műveiből alig kel el néhány példány. A közönség e rossz ízlése visszahatással van az írókra s még Jókai sem tudta magát ez áramlat alól teljesen felszabadítani. Az iskolától várja az üdvös fordulatot, mert ennek feladata az igaz, szép s jó iránti fogékonyságot kifejleszteni; s a magyar nyelvi oktatás célját Schlegel eme mondásában helyezi: Csak volna sok klasszikus olvasó, néhány klasszikus író csak akadna! Ugyancsak Névy egy másik cikkében hangoztatja, hogy az irodalmi tanításnak az irodalom széptani ismeretével kell szorosan kapcsolódnia, azaz az olvasmányokat a növendék esztetikai ízlésének, érzésének ünomulására kell felhaszálni. Másutt meg kiemeli, hogy az esztetika külön tanítását nem tartja szükségesnek; elegendő az írásművekkel kapcsolatban. Ezek után sokan foglalkoztak az irodalom esztetikai hatásával, kik közül legyen elég Alexander Bernátra s Weszely-re hivatkoznunk. Alexander ezt mondja: „Az irodalomtörténet tanításában arra törekszünk, hogy a tanuló különböző stílusokban, az írói erő különböző megnyilatkozásaiban is örömét találja, hogy élvezhesse Homer és Schakespere szépségeit, melyek annyira különböznek; hogy némileg megsejtse a különböző egyéniségeket és mind-