Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1910

21 tanulóink lelkébe jól, hogy nemzeti fönnmaradásunkat nem diadalmas csatáinknak, hanem a magyarok Istene oltalma mellett a magyar irók, költők folyton buzdító, lelkesítő szózatainak köszönhetjük, mert ezek még a legválságosabb időben sem hagyták kialudni a nemzeti érzület pislogó mécsesét. Már latin krónikáinkban megtaláljuk a nemzeti szellem s közérzés kifejezését őstörténetünk előadásában. A régi regések énekeinek tárgya is eleinte a pogány, majd később a keresztény lovagkor hőstettei, melyekkel hasonló vitézi tettekre buzdítottak. A valamivel későbbi hegedősökkel megkezdődik már a kizárólagos történeti énekköltés. Legrégibb történeti monda Ének Pannónia megvételéről, majd Szabács viadala. Mindkettő a magyar fegyverek diadaláról szól. Sőt régi vallási költészetünkben is megcsendül egy-két hazafias hang: Ének a szt. jobb kézhez, Ének szt. István királyról, szt. Lászlóról, stb. A pesti gyerekek utcai éneke, Siralomének Both János veszedelmén, Beriszló Péter s Geszthy László éneke már mind magyar tárgyúak s az első kivételével a magyar szomorú sorsán keseregnek. A protestantizmus elterjesztésében az új hit bajnokait hazafias szent tűz is lelkesítette s a hitvitázók vallási okokban keresték „az országokban való sok romlásnak okait". Ismét a hit és hazafiság szoros kapcsolata. Ilyenek még e kor vallásos s hazafias jeremiádjai, Farkas Andrásnak már említett párhuzama a zsidó és magyar nemzetről s Tinódi egész irodalmi működése, ámbár nála már a hazafias történelmi elem lép előtérbe, egyesülésre, nemzeti erényeken alapuló vitézi életre buzdítván a magyarokat. Balassa Bálint hazafias költeményeiben Magyarországot mint a kereszténység pajzsát énekli, de panaszkodik népe romlásáról, vitézsége hanyatlásáról. Pázmányt és körét, ellenfeleit, továbbá Molnár Albertet, Gelei Katonát, Apáczai Cserit mind Magyarország s népe boldogítása vitte harcba egymással s a tudományszomj mellett ez adott nekik lelkierőt e szent célért folytatott küzdelemben s a nem ritkán jutalmúl aratott nélkülözésekben és szenvedésekben. A Zrinyiász vallási jellegét már kiemeltük, nemzeti fontossága pedig annyira nyilvánvaló s ismeretes, hogy ily irányú tárgyalása ellen nem is lehet panaszunk. Csak ismételten fölhívjuk a tanárok figyelmét, hogy ily irányú tárgyalása ne szorítsa háttérbe az éposz ép ily fontos vallásos jellegét. Egyébként Zrínyi hazafias prózájára, melyben összetartásra, saját erejének kifejtésére buzdítja a nemzetet, szintén nagy gond helyezendő. Még a tehetségtelen s gonoszlelkű Lisztit is Zrínyiéhez hasonló nemes szándék vezette Mohácsi veszedelem című művében. Gyöngyösi nem annyira költészetének tárgyával, mint előadásának jó magyarságával hatott a nemzeti érzületre. A főrangú lirikusoknak e kor eszmevilágában mozgó költészetében is nagyon természetes, hogy a hazafias hang is megszólal legtöbbször vallásos hittel karöltve.