Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

32 régi 'temploma, teli csodás dolgok áhítatos emlékeivel. Itt állott 1291. jmájus 10-től 1294. dec. 10-ig a Szent Család názáreti háza, mely ép oly csodás módon szállt át Lorettóba, mint amilyen a megjelenése volt. A csodás házikó helyére épült a templom. Főoltárát a terzattói Szűz Mária ősrégi, aranykoronával díszített képe ékesíti, melyet a hagyomány szerint Lukács evangélista festett ciprusfára. A Frangepánok temetkezési helye volt. Nagy faragott kőlapok alatt pihennek itt a régi idők harcosai. A falakat tengeri viharokat, hajótöréseket ábrázoló képek fedik, egy-egy szerencsés megmenekülés hálás emlékei, a főoltár mögötti fülkében pedig mankók, különféle alakú arany és ezüst emléktárgyak függenek a názáreti ház tűzhelyének mása és egy régi, fekete Szűz Mária-szobor fölött, csodálatos gyógyulások emlékére. A főoltárt férfiak, nők, gyermekek térdelik körül, mások a szószék előtt csoportosulnak, honnan egy ferencrendi szerzetes horvát nyelven prédikál. Az áhítatot azonban nagyon zavarja a sok járás-kelés, különösen a sok idegen. Kint a téren vásárosok ütötték fel sátraikat, a terzattói Madonna emlékérmeit, képeit, feszületeket, olvasókat árulnak. Alig fordul meg itt útas, hogy valami emléket ne vásárolna. Terzattóról ismét a városba térünk vissza. Megnézzük a vásárcsarnokot és a sokkal érdekesebb halpiacot. Kellemetlen szaga nem nyújt valami nagy élvezetet, de a nagy ládákba, kosarakba halmozott, tönkökön vagdalt sokfajta tengeri hal, az ügyes kezű árúsok, amint tisztítják, vágják, mérik, adják őket, elég érdekes látvány. Nem messze van innen a tengerészeti hatóság épülete, földszintjén az aquarium, hol kis edényekbe szorítva élnek a tenger érdekes állatjai, a fürge halak, a rejtőzködő angolnák, kagylók, polipok, medúzák, csillagtestű állatok s egyéb apró tengeri csodák. Szállónkba menet a Corsón megyünk át. Az út közepén egy régi ;tornyos épület vonja magára figyelmünket. A toronyóra nem mutatóval, hanem ötpercenkint előre ugró számokkal jelzi az időt. A torony alatt bolthajtáson nagy kapu vezet egy szűköcske térre vagy utcára, melyet vásáros bódék és sátrak, zajongó sokaság lep el, oldalt egy-egy szűk sikátor nyílik. A járatlan idegen nem tudja, utca-e az, vagy egy ház folyosója, mert annál nem szélesebb. A szomszéd házakat boltozatok kötik össze. Sötét, rideg, barátságtalan benyomást tesz az emberre minden, a kapun kívül lévő modern, széles idcás, palolasoros város után. Ez a középkori olasz Fiume. Elég belőle egy kis bepillantás. Délután kirándulás Abbáziába, a legnehezebben várt élvezet, mert itt már tengeren kell menni. Tükörsima tengeren, melyen már ott úsznak a fehérszürke felhők árnyai. A Szamos fedélzete vidám csapattal telik meg. Sokan először élvezik a hajót, a tengert, mely-