Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

33 nek hátán folyton ide-oda járnak a kirándulókat szállító gőzösök. Erős tülkölés után, mely most sokkal ünnepélyesebben hangzik, mint egyébkor, indul el lassú mozgással, erős zakatolással a hajó, egyet fordul és simán, mintha kerekeken gurulna, indul a túlsó partok felé. A partról a tenger érdekelt jobban, a tengerről a város. Lassankint kibontakozik teljes szépségében. A parton három-négyemeletes paloták sorakoznak, a rakodóknál várakozó hajók kéménye, árboca tarkázza őket, mögöttük a hegyekre felhúzódó házsorok emelkednek. itt rendben, ott összevissza, feljebb villaszerű épületek, aztán kopár sziklák meg erdős hegyek, fölöttük a terjengő, folyton változó alakú felhőkkel díszített ég. Ni, az ott a József főherceg kertje, haragos zöld fái innen is milyen szépek! Az a kormányzó palotája, ez itt a tengerészeti Akadémia, ott fönt Terzattó a várral és templommal. A kép egyre összébb szorul, homályosodik, a hegy és víz alkotta háttérből csak hosszú fehér csík gyanánt emelkedik ki. A Fiúmétól Volosca felé húzódó dombokra, a hullámos isztriai partokra esik tekintetünk, melyek oldalában a vonat füstje látszik, s Abbáziára, melynek villái, szállói egyre növekednek és szebbek lesznek, amint az alattuk hullámzó vízből és a fölöttük emelkedő hegyek babér erdejéből kiemelkednek. Fönt a Monte Maggiore majdnem ezernégyszázméleres csúcsa büszkélkedik, jobbra Volosca, balra lka s Lovrana fehérlik, előttünk a kikötő vitorlásokkal és apró motorokkal, csónakokkal. Lassan odasimulunk a kőparthoz, hol állandóan lesben áll egy élelmes fényképész, hogy a kezdő tengerjáróknak másnap kedves emlékül szolgálhasson a hajón felvett, árboccal s a veszélyekkel tele tengeri út borzalmaira emlékeztető mentőövekkel díszített képével. A park bejáratánál egy papagályszelidítő szórakoztatja a közönséget mulatságos mutatványaival, a sétatérről a zene hangjai szállnak felénk, a kirándulók és üdülők nagy tömege lep el mindent. A fürdő zenekara hngversenyez, körülötte tömegbe verődnek az emberek, vagy a babérliget össze-vissza fonódó útjain sétálnak. Beljebb csendes, nyugodt, előkelő és otthonias minden. A fürdő középpontja az Angiolina gyönyörű épületével, pálmaligetével, melyet remekszép délszaki növények tesznek még változatosabbá. Előtte virágos kert a színek és csoportozatok összhangzó szépségével. Mintha az egészet varázslók mestersége helyezte volna ide a délibb vidékekről s hogy az egész benyomása még különösebb s álomszerűbb legyen, magyar dalok akkordjai szállnak a levegőben. A szomszédos Quarnero-szálló előtt cigányzene játszik, ennek hangjait hozza ide az egyre hűvösödni kezdő, nem épen délies szél. 2