Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

28 len kékre változik. Szeszélyes kanyarulataival minduntalan eltűnik szemünk elől s különböző mélységekben sima partok, majd meredek sziklák közt jelenik meg újra. Malmokat hajt, kis hidak alatt bujkál és sok kicsiny, néha nagyobb vízeséssel rohan előre, szórakoztatva bennünket, majdnem addig, míg Ogulinnál a Klek meredek, majd ezerkétszáz méter «íágas csúcsára nem esik tekintetünk. Ezután a Dobra pataknak engedi át helyét, mely a vasút mellett fut egy darabig, |többször át is megyünk rajta, majd mély sziklahasadék fenekén zúg tova, a Verbov-alagút előtt pedig a Királyhágó Zichybarlang nevű megállójánál szemünk elé táruló gyönyörű képre emlékeztet, amint odasimul a vasúti töltéshez s az erdős-bokros hegyek közé kanyarodik, míg m(i a hegly gyomrán vágunk keresztül. Cameralmoravicánál a vonal még egy mozdonyóriást kap. Az összesűrűsödött felhők szapora esőt hullatnak, a párás levegőt a gépek füstje járja át s megülik a közeli hegyek oldalát, a karcsú fenyők ágait, komorrá, szinte zorddá teszik a vidéket, komollyá a kedélyt, hogy fogékonyabb legyen mindama szépség élvezésére, melyet a hátralevő út pazar bőkezűséggel, lépésről-lépésre, csodás változatosságban nyújt. Most magas sziklafalak közé zárva Haladunk, tetejüket üggyel-bajjal éri el a szem, egyenetlen, nagy repedésekkel áttört oldaluk közben faragott kövekből épült falra támaszkodik, fönt erős deszka- és kőkerítések védik a veszedelmes hófúvásoktól. Majd az egyik vagy másik oldal megnyílik s lefelé mély völgyek nyílnak széles vízmosásokkal, távolabb a völgy hegybe emelkedik, az örökzöld, karcsú fenyők régi, haragos levelei, az új hajtások sárgászöld színe, a lomblevelűek friss üdesége, a nyírfák fehér törzse, szürkés lombozata, az egymás hátára kapaszkodó, kíváncsi hegyek fokozatosan halványuló láncsorozata és a gyepes talajból kibukkanó vöröses sziklák, az elvékonyult felhőkön áttetsző nap fényében, az esőcseppek selyemmé finomult fátyolán át csodás szépségű színharmóniába olvadnak s a lelket viszik fel-fel a magasba, hová csak a fönség megérzése emelheti. Míg szemünk a látóhatár szélén emelkedő havas fejű hegyeken pihen, lelkünket átengedhetjük érzelmeinek, melyek kifejezésére a szép, a nagyszerű, remek szavak röpködnek, de a hangnak a lelkesedés különös színezetet ád; a megszokott szó is új jelentést kap, egyszerűségében is kifejezővé válik. A lélek érzik meg rajta. A függöny egyszerre bezárul, s újra kinyitva más, ehez hasonló képet mutat. A hegyek-völgyek alakulása változik, a szem szűkebb határok közé szorúl, vagy nagy messzeségbe kalandozik, a sűrűn következő alagútak sötétségét a vidék ragyogó szépsége váltja fel. A Kupjak hegy szikláin át fúrt, több mint ezerkétszáz méteres alagút után szinte fellélegzünk, s meg jobban élvezzük a kristálytiszta levegői. A felhők oszladozóban vannak, kék foltok sza-