Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909
17 nem csak természet', hanem erkölcsi lények is vagyunk, c;ak felemelő lehet ránk és élénkebbé teszi a kötelességek érzetét, melyekkel önmagunknak, emberi méltóságunknak tartozunk. A mértékletességet, az érzékek fékentartását, amit a vallástan mint erényt ajánl, a természetrajz mint természeti törvényt mutatja be, melynek áthágása büntetés nélkül soha sem maradhat. A lélek bűnei magát a lelket támadják meg, de gyógyításuk akár egy pillanat műve is lehet, a test bűne, a természeti törvények áthágása a testet támadja meg s gyógyítása sokszor egyáltalában lehetetlen, máskor csak igen lassan vagy igen nehezen. A természet kinek-kinek megadja a maga életerejét különböző mértékben, mellyel mindenkinek magának kell gazdálkodnia. Az elhibázott életet újra kezdeni, a megtörtet újjal pótolni nincs módunkban. A természeti törvények kegyetlenek, minden megsértésükért boszút állnak. Az idealizmus, a szép és nemes szeretete, az eszményiért való önzetlen lelkesedés, meg a tiszta belátás, az értelem figyelmeztető szava, az egészségtanban az arra leginkább hivatott orvos előadásában a legilletékesebb helyről nyert felvilágosítás együttesen elősegítik a belső, igazi meggyőződés kialakulását, hogy ez aztán az életben önkényt, szinte ösztönszerűleg működő vezető eszmévé legyen. Az élő természetnek egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a maga egészében kivételt nem tütő szabályok alá nem foglalható, alapjában véve azonban mindenben a legszigorúbb törvéayek uralkodnak benne. Mindennek van valami szabadsága, de az általános törvénynek mégis alá van rendelve, nincs tán két egyenlő dolog sem a világon, de az összetartozó dolgok közt mégis a legteljesebb összhang s egylormaság uralkodik. Csak a lényeg, a szellem állandó, a forma szabadságában alkalmazkodik hozzá. Ebben rejlik a természet örök frissesége és újsága, ez jellemzi az emberi tevékenységben is azt, amiben az egész emberi lélek, különösen az emberek tömege részt vesz. Van gondolkodásunknak olyan területe, melyen az egyéni telfogás, meggyőződés érvényesülhet, ott, ahol az élettel közvetlen kapcsolatban van, ahol az érzelemé a főszerep, ahol az ember lelkében ez válik uralkodóvá. Itt az egyetemes törvény csak úgy állapítható meg, mint a természet íolyton változó nyilvánulásaiban, inkább csak érezhető, mint pontosan kifejezhető, határozatlanság, ingadozás, sőt ellenmondás is mutatkozik benne. Ahol azonban a gondolkodás önmagára marad s nem az egyes tárgyakkal, képzetekkel, hanem már fogalmakkal és Ítéletekkel dolgozik, szigorú, velünk született törvényekhez alkalmazkodik s itt már nincs ingadozás, ellenmondás, itt, ha az alap jó volt, teljes, zavartalan az igazság. Az emberi lélek vágyva vágyódik e szilárd megállapodottság után, hol kétség, homály, bizonytalanság helyett minden érdektől, még saját érzelmeitől is megszabadulva, értelme tiszta élvezetének engedheti át magát. Ezt nyújtja 2
