Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

18 első sorban a matematika, az emberi értelem egyik legszebb alkotása s amint az esztétikai szép egy érzéki képben általános eszmét tükröztet, úgy érzékeltetnek a matematika egyszerű képletei általános igazságot s lesznek az értelmi szép kifejezői. Ilyen természetű az érzékibb mértan is, mely az értelmi szép mellett a vele kapcsolatos rajzokban érezteti a vonalakban, azok elhelyezésében, hullámzásában rejlő szépséget is. Míg az irodalmi ismeretek a szóban, hangban, zeneiségben, a természet alkotásaiban s megnyilvánulásaiban érezhető szépnek felfogására s vele a művészetek lelkének megértésére s átérzésére készítenek elő, e rajzok a formák, színek és vonalak szépségét hozzák közelebb a lélekhez, az építészet formáinak, magasabb, szabadabb fokon pedig a festészetnek, sőt szobrászatnak külső megértését is elősegítik s az érző léleknek eszközt adnak az érzelmek, eszmék ilvfajta érzéki megtestesítésére. A fizika a természet állandó és változatlan törvényeit elméletben és gyakorlatban bemutatva megerősíti a természetrajzban szerzett meggyőződést e törvények szigorú természetéről és arról a bámulatos rendről és célszerűségről, mely a mindenségben uralkodik. Bemutatja, hogy majdnem minden tüneménynek okát kikutatjuk, megkeressük a köztük levő összefüggést, mindenről tudjuk, hogy és mint történik, csak azt nem, hogy miért épen úgy és nem máskép. Ugy ismerjük a természetet, mint egy jól megszerkesztett gépet, tudjuk minden része között az öszszefüggést, tudjuk azt, hogy erő mozgatja, csak ezen erő végső forrását nem tudjuk a természetben megtalálni. Látjuk a gépet, értjük szerkezetét, csak a szerzőjét nem találjuk. Szabályszerűségnek és rendnek nem lehet véletlen és rendetlenség a szülője; ha pedig úgy keletkezett egy magból, mint a növény a csirából, melyben jövő állapota körvonalazva benne rejlik, ki alkotta meg azt a tervet, mely szerint fejlődnie kell ? Gondolkozásunk itt nem segít, mert azt magát is csak úgy ismerjük, mint a természetet. Ismerjük a lefolyását, tudjuk feltételeit és törvényeit, amikor és amint történik, csak a belső okot nem, hogy miért és miért épen úgy történik. Gondolkodásunk és a külső természet között összhang van, mert értelmünkkel a külső világot felfoghatjuk, törvényeit megérthetjük s a tisztán értelmünkkel alkotott matematika törvényeivel kifejezhetjük, szabályszerű következtetésekkel még gyakorlati bebizonyosodásuk előtt is, csak azt nem tudjuk, hogyan lesz ebből a külső, anyagi, megfogható világból egy másik, belső szellemi világ. A gondolat a tárgytól különböző valami, noha minden gondolatunk végső alapja a külvilágban van, minden gondolat szemléletből indul ki. Ez az út azonban homályos. Értelmünk látja önmagát, látja a dolgokat, tudja a kettő közt levő összekötő kapcsot is, de meg nem értheti. Egy, ha még oly hatalmas is, de zárt területre vagyunk szorítva, amelyen túl a leghatal-