Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

16 Istent megtalálhassuk, a természetrajznak lesz a feladata, hogy ezer» olvasásra megtanítson. Az a csodálatos pontosság és finomság, mely minden élő szervezetben feltalálható az első pillanatra ép úgy, mint a behatóbb vizsgálatnál bámulatra ragad és e bámulatba Isten közellétének érzete vegyül. Emeli ezt a hatást az a mindenre kiterjedő figyelem, mellyel a természet minden egyes lényről gondoskodik, hogy a saját maga és fajának fentartására szükséges dolgokat és életkörülményeket, ha még oly bonyolult úton is, megtalálhassa. A létért való küzdelem célszerű beosztása az isteni Gondviselés legszebb munkája, hogy noha egyik faj állandóan a másik ellen tör, egyik a másik halála árán szerzi meg az életet, nem pusztul ki egyik sem, csak azt az állandó összhangot tartják lenn, melynek nagyobb megbolygatása az egész rendre veszedelmes lenne. A létért folytatott küzdelemben a most is látható átalakulások mutatják az eleven természet munkásságát, mely mint egyetemes törvény az egyesek tudtán és akaratán kivül is működik, életet vagy pusztulást okoz, ellentétben az ész működésével, mely a természet törvényei alól ugyan ki nem szabadíthat bennünket, de keretein belül mégis nagyobb szabadságra képesít, a természet ereit tetszésünk és a lehetőség szerint felhasználhatjuk, szabadon cselekedhetünk e törvények mellőzésével s ha bosszújuktól nem félünk, ellenükre is. Ez akaratunk szabadságára vall és különböző természetünkre minden más látható teremtett lénytől, melyek mindnyájan a természet rabszolgái, mi bizonyos fokban urai vagyunk. Egyes állatfajok csodálatos életberendezése célszerűségével majdnem a miénkhez hasonló értelmet árul el. Az ellenkezőről győz meg azonban az, hogy míg az emberek életviszonyai végtelen változatosságúak, a mult történeti folyamatát tekintve ép úgy, mint a mai természeti, nemzeti, társadalmi és műveltségi viszonyok szerint és a fejlődésnek hosszú folyamatát mutatják, amely fejlődés a népek és egyes emberek életében újra szemlélhető, úgy, hogy csak a köznapi élet is a kultúrhistóriának gazdag illusztrációja az írni-olvasni nem rudó pásztortól a tudomány hőseiig, a tutajtól a hatalmas páncélosokig, a szekértől a repülőgépig, az emelő rúdtól a gépóriásokig, a beszélni tanuló kis gyermektől az iskoláit végzett, önerejéből tovább kutató ifjúig s ez a fejlődés mindig csak öntudatos munkával, tanulással, gondolkodással érhető el; addig azoké a részletekig mindenben és mindig egyforma anélkül, hogy azt egymástól tanulnák. Bennük van tehát a törvény, az ösztön, mely nekik csak egyforma cselekvést enged meg, másra képtelenek. Míg az ember tudományban, művészetben, mesterségben folyton előre tör, minden lépést küzdelemmel tesz meg, ők mindent készen kaptak, minden szerszámuk saját testük, minden tudományuk állandó ösztönük. Az értelem és szabadakarat, mely elválaszt minden mástól és föléjük emel, itt tűnik fel első sorban és legélesebben. Az a tudat, hogy