Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

13 időkével egyesíteni, önmagukat nemzetük dicsőségévé és az emberiség közös kincsévé tenni, a mindennapi életből az el nem múlóba tudtak emelkedni. Ök az örök képviselői a közönséges ember lelkében is végbemenő, bár múló emlékű folyamatnak. Még a nagy szellemek értelmét sem foglalkoztatják állandóan nagy gondolatok, szívüket sem töltik be mindig nagy érzelmek, a kis emberekét még kevésbbé; de életünk nagy, emlékezetes percei mégis azok lesznek, melyekben e nagy gondolatok, nagy érzések hatását lelkünkre legközvetlenebbül megéreztük. A többi elmosódó emlékek közül ezek emelkednek ki, hogy lényükkel a sötétséget elborítsák s életünknek mélyebb tartalmat, emlékezetünknek helyet adjanak, hova vissza-visszaszállva pihenést, megnyugvást, vigasztalást találjunk. Az emberiség e nagy perceinek ők a megtestesülései. A mi irodalmunk ismertetése bővebben mutatja azt a küzdelmet is, amely e nagyok harcát megelőzi, hogy a kicsinyek vállán a nagyok emelkedhessenek, azok erejét magukba véve sajátjukat gazdagíthassák s teremtő szellemmel megáldva a sok mulandóból, a sok kicsinyből nagyot, múlhatatlant alkossanak. Ha a mi irodalmunk is mutat fel ily nagyokat, amint mutat is, kik nemzeti szellemünket örök értékű alkotásokban, a közös emberi eszmékkel összeolvadva, azok ] magaslatára emelkedve tudták kifejezni, összehasonlítás útján is meg tudjuk becsülni a magyar szellemet, ami első feltétele annak, hogy a nemzeti büszkeségtől is támogatva a müveit emberben se rendüljön meg egy pillanatra sem a hazájához való állandó ragaszkodás s csak így lehetséges, hogy a legnagyobb szellem se leereszkedőleg szeresse hazáját, hogy ne csak reá legyen büszke nemzete, hanem érezze ö is, hogy mivel tartozik neki, hogy hála kösse hozzá s dicsőségének tartsa, hogy fiai közé tartozik. Amint az egyes embert is csak önérzete tarthatja fenn, hogy a nehézségek láttára se csüggedjen, a könnyű élet csábításaival szemben is előre törjön, a fogyatkozások pótlásával, a hibák javításával nemesbüljön, egy nemzet is csak úgy maradhat fenn és juthat előre, ha van nemzeti önérzete, mely tagjait a meglevő jók becsülésére, a hibák javítására ösztönzi. A nemzeti önérzet felkeltésére pedig legalkalmasabb eszköz a nemzet anyagi és szellemi élettörténetének ismerete, mely fényesebb lapjaival nemzeti büszkeséget, szomorúbb korszakaival részvétet kelt és e kettőből: büszkeségből és részvétből alakul ki az igazi hazaszeretet. Nemzeti büszkeség nélkül hajlandók vagyunk minden jót csak a külföldről várni, minden idegent dicsérni, minden hazait leszólni; gyöngeségeink, hibáink ismerete nélkül munkátlan, meddő dicsekvésbe eshetünk. A történelem jellemképző hatását tagadni nem lehet. Nagy eszmék és nagy jellemek, hősies küzdelmek és kimerült csüggedések története nem lehet hatástalan a lélekre s az emberek életében megnyilvánulá fönségest is a történelem érezteti legjobban. A nemzeti közösség érze-