Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

12 dik. Ha ezek a magasabb szempontból való tárgyalást eleinte kizárják is, adnak helyette egy más, szintén értékes dolgot. Az új nyelv tanulása még gyermekibbé teszi a gondolkozást, érzést, mintha a nyelvtanulás nehézségeivel együtt annak a régi időnek szelleme éledne újra a lélekben, mikor anyanyelvünket tanultuk. Még felnőtt, sőt művelt embereket is naivakká tesz egy új nyelv tanulása, mintha az új nyelvhez a léleknek is újra kellene fejlődnie, hogy ehhez is hozzásimuljon. Egész gyerekes, naiv olvasmányokat tudunk élvezni, melyeket egy tudott nyelven alig olvasnánk el. Ezt a hatást is ki lehet aknázni s a túlságos korai fejlődést, mely az ifjú lélek legszebb vonásának, naivságának kipusztulásával jár, vele kissé ellensúlyozni s az olyan hamar megvetett és kigúnyolt meséket újra jogukhoz juttatni, hogy a kissé fejlődött esztétikai érzék segítségével s vele összeolvadva, új színben jelenjenek meg s újra hassanak. De az idegen népek irodalmának tanulmányozása arra is megtanít, hogy egy népnek igazi nagyságot és halhatatlanságot harcias erényein, edzett és erős testén, fegyelmezett és önfeláldozó fiain kívül az a szellemi munka biztosít, melyet a tudomány fejlesztésére fordított, s mellyel az örök eszményit, a szépet megközelíteni, művészi alkotásokban megrögzíteni iparkodott. Amazokért bámuijuk őket, amint emléküket a történelem fenntartotta s hatásukat a mai világ kialakulására kimutatja, emezeket azonban mi is élvezhetjük s hatásuk most is eleven, amazok már a múlté, emezek mindig a jelené. A régi népek testük lanyhulásával elporladtak, hogy az eljövendők számára termékenyebb talajt készítsenek, de szellemük alkotásai a pusztulásból kiemelkedtek s <3rök életet nyertek. De a szellem is addig volt termékeny, nagy alkotásokra képes, addig foglalkozott a nagy, világot mozgató eszmékkel, amíg anyagi része, teste is erős és edzett volt s amint hanyatlott ez, úgy lankadt a szellem is és a nagy eszmék helyett a részletek, a kicsinységek felé fordult, a torzban, a degeneráltban kereste örömét s alkotások helyett a gúnyban, a régi gáncsolásában merült ki. Ezek a kicsinyek azonban önmagukat emésztették fel, hogy a nagyok tőlük megszabadulva, az emberiség történetében újra meg újra megifjulva tűnjenek fel s új nemzetek lelkébe kapcsolódva s beleolvadva, még nagyobb alkotásokban mutassák meg erejüket. Az iskola csak ezeket a nagyokat ismertetheti, mert ezek az igazi «lőre törő képviselői az emberi szellemnek, harcosai az igazi küzdelemnek, mely a nagyért, az eszményiért folyik, a győzteseket, kik minden győzelmükkel újabb teret nyitottak, hol a hozzájuk hasonlók újabb diadalokat arattak. Az idegen népek irodalmából csak ezeket a nagyokat cmelnetjük ki, akik nemzetük szellemét az örök emberi szellemmel oly csodálatos összhangba tudták összeolvasztani, koruk szellemét minden