Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

11 kat aprózni és színezni is tudja, adjunk neki alkalmat, hogy produktiv munkával lépjen fel, írjon a közvetlen környezetében levő tárgyakról, melyek szívéhez legközelebb állva, érzelmeit és fantáziáját a leghamarabb megindítják s amelyeket jól ismerve, jellemző tulajdonságaikat is legjobban felismeri, részletei is világosabban állanak előtte. A tárgykör azonban, melyről írnia kell, ne legyen bő, mert a sok részletben elveszti tájékozó képességét, nem tudja, mihez nyúljon s nagyon felületes marad, de nagyon szűk se legyen, mert nem bír mozogni s kedvét veszti. Nem kell a tárgynak nagy jelentőségűnek sem lenni, minél közönségesebb, annál jobb, annál inkább ránevel arra, hogy a saját életkörülményeiben, környezetében vegye észre a szépet s amit észre vett, merje is leírni, lássa, hogy a szép netn valami csodálatos, a felhők között élő, csak ritka embernek adott gyönyörűség, hanem ott él körülöttünk, raj tunk és bennünk, csak észre kell vennünk. A saját gondolataihoz, megfigyeléseihez pedig különösen ragaszkodik az ember, azok különösen drágák előtte, mert lelkének rébzei. A gyermekben is csak saját gondolatai és megfigyelései gyökereztetik meg igazán ezt a költői vagy akár erkölcsi felfogást. Az alsó osztályok dolgozatai, leírás és elbeszélés vegyesen s — a legkezdetet nem számítva — soha sem teljesen reprodukciók, hanem bizonyos fokban önállóak, mert egypár általánosabb költői vonáson, a tárgy poétikusabb megvilágításán kívül, amit útbaigazításként kapnak, mindegyik a maga modelljéről ír, vagy a vele megesett dolgokról beszél. A további haladással egyre jobban rávezethetjük őket arra, hegy az egyszerű tárgyban az általános eszmét is észrevegyék, vagy azt ennek kifejezésére használják. Erre egyesek egész véletlenül, ösztönszerűleg jönnek rá s ha az ilyen dolgozatokat felolvastatjuk, a többiek is ebből okulnak legtöbbet. A tárggyal ők maguk is foglalkoztak; több oldalról próbálgatták megközelíteni, legkönnyebben megértik azt, aki a közös célt legjobban érte el s érdeklődésük is önkénytelen, egész természetes. A felsőbb osztályokban ez a gondolati elem lesz a fő, ez nyomul előtérbe nemcsak az értekezésekben, hanem az efajta dolgozatokban is. A cél útbaigazítás és elmélkedés útján felfedezni és átérezni a szépet az irodalom vagy művészet alkotásaiban, az egyén életében, az emberi élet nagyobb körében, vagy épen egészében. Keressék és élvezzék mindenben a költőiességet, az örök emberi megnyilatkozását, a jellemet, az eszményit, a szépet, amelyet a nagy írók és nagy művészek, az emberiség nagy szellemei annyiszor akartak érzéki formába zárni s ha egy oldalról a képét megalkották is, ezer új oldalról mutatkozik ismét, hogy örök ifjúságát megtarthassa s újra meg újra újabb és újabb nemzedékeket lelkesítsen, mert teljesen soha ki nem meríthető. Amit a magyar nyelvi oktatás nevelő hatásáról mondottunk, áll az idegen nyelvek oktatásánál is, amennyire a nyelvi nehézségek megenge-