Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1909

10 földleírás tekintetében pedig hazánk különböző vidékeinek nem földrajzi, hanem esztétikai ismertésére volna szükség, —• amazt iigyis elvégzi a tankönyv, — hogy ne ismeretet adjon csupán, hanem ismereten nyugvó lelkesedést, szeretet, büszkeséget, melyek természetes alapjai lennének a honi föld szeretetének és a fölséges vidékek költői szépségű, bár egyszerű nyelven megírt, művészi rajzai a kedély tisztítására, Isten műveinek csodálatára és Isten munkáiban magának Istennek szemléletére szoktatnának. Amit nyújt a próza, nyújtja azt a vers is, még szebben, még megkapóbban, hogy ezek megtanulásával a nyert benyomásoknak maradandóbb emléke is legyen. Mindezt könnyen elérhetjük, ha az alsóbb osztályok olvasókönyveit felmen'jük az alól, hogy előkészítői és kiegészítői legyenek földrajznak, történelemnek, nyújtsanak görög és római mythologiát, görög és római történelmet, szóval ha felmentjük a reá nehezedő oktatá=i kötelezettségtől s első sorban nevelő eszközzé tesszük. Ha a nevelő cél az alsóbb osztályokban főfontosságú, nem mellőzhető a felsőbbekben sem. Helyet találhat az a stilisztikai, retorikai, poétikai olvasókönyvekben is anélkül, hogy az irodalmi oktatás kárát vallaná. Sok oly olvasmány és költemény használható fel itt is, amely erkölcsi célt szolgál célzatosság nélkül s egy egy erkölcsi eszme költői feldolgozása itt is meg kell, hogy tegye kívánt hatását. A forma legyen mindig művészi, a tartalom mindig erkölcsi, mert együtt nyujhatpak csak igaz élvezetet. Amint a régi magyar költők lantján hazafiasság és vallásosság a művészetben bámulatos összhangba olvadt s mélységes poézissé vált, amelynek örökszépségű termékein elmerengni, lelkesülni tudunk, úgy olvadhat össze a mi szívünkben is a művészet és erkölcs, a szép és jó, a kedves és felemelő s lehet az eszményien szép után való törekvés előttünk oly kötelesség, melyet nem kényszerűségből, hanem önkényt, meggyőződésből, átérzésből, szeretetből teljesítünk. Az iskolai tanítás nevelő munka, a házi tanulás önnevelés s amaz enélkül legtöbbször eredménytelen. Hiába hirdetnők mi is olvastatás közben a szép, ez eszményi meglátását és élvezését, ha alkalmat nem adnánk az írásbeli dolgozatoknál arra, hogy ezt a felfogásukat érvényesíthessék, hogy észrevételeiket, érzelmeiket kifejezhessék. Valamely eszme igazán gyökeret csak úgy verhet szívünkben, ha azt nemcsak halljuk, hanem hirdetjük is, ha nemcsak minket nyertek meg neki, hanem mi is megnyerhetünk neki másokat. E;>y gondolat a leírással vagy kimondással szinte mélyebbre hatol saját lelkünkbe is, mienkebbé válik. Ha az olvasás és megfigyelés megtanította a kis gyeimeket is arra

r hogy érzéseit egy kissé szét tudja szedni, ne csak azt érezze, hogy valamit szeret, hogy valami tetszik neki, hanem tudja azt is, hogy mit szeret és miért, ha észre tudja venni a tárgyak apró részleteit is. azo-