Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

27 tulajdonsága: érezni a vágyat, de annak egyúttal urának is lenni. Más római anyák is állhatatosan elviseltek hasonló csapást. Ő nem akarja felszólítani arra, hogy élvezetekkel vagy házi foglalatoskodásokkal töltse idejét; mindez csak pillanyi értékű; jobban teszi, ha komoly tanulmányokkal foglalkozik, melyekbe férje ha nem is avatta be, de legalább bevezette. Azonkívül van neki még másik két fia, kik a gyermeki kötelesség teljesítésében versenyeznek egymással. E kettőhöz való ragaszkodás enyhíteni fogja a harmadik után való vágyakozást. Vannak szeretetre méltó unokái, pl. a kis Marcus, kinek láttára kell, hogy minden bánata megszűnjön; ott van Novatilla, ki az anyját csak az imént vesztette el, s így annak gondozása kívánatos szórakozást biztosít számára; ott van végre a nővére, a legszívélyesebb és legszeretetreméltóbb teremtés. Jól tudja ő azt, hogy mindez az ő gondolatait nem képes tőle elvonni; de gondolja őt olyan vidámnak, oly vígnak, mintha a legtökéletesebb boldogságot élvezné. És ez úgy is van, mert lelke minden gondtól szabad, csak magával foglalatoskodik felüdülve részint könnyebb tanulmányokon, részint az igazságon felmagasztosulva a mindenség természetének szemlélésekor, melyen ő oly szeretettel csügg. Ha átkalandozott a földieken, felemelkedik a legmagasabbhoz, ahol az isteni dolgok pompás szemléletét élvezi és saját örökkévalóságának gondolatába elmerülve, mindazt átkutatja, ami évszázadok folyamán volt vagy lesz. (14—17.) Ugyancsak száműzetése idejében írta azt a vigasztaló iratot, mely Polybiushoz van intézve. Ez a Polybius mint szabados állott Claudius császár szolgálatában s mint annak bizalmasa, tanácsadója szerepelt irodalmi dolgokban. Abban az időben, midőn Seneca száműzetésbe ment, Polybius egy derék és szép reményekre jogosító ifjúban testvérét veszítvén el, ez adott alkalmat arra, hogy Seneca a testvér halála miatt kesergő barátját vigasztalja. Mivel sok hízelgés van benne Claudius császár iránt, ezenkívül belső tartalma is sokszoros ellenmondásban van egyéb irataiban vallott elveivel, eredetiségét joggal vonják kétségbe. Sokkal értékesebb az a Consolatio, melyet Marciához intézett. Ebben a híres történetírónak, Cremutius Cordusnak leányát vigasztalja egyik fia elvesztése miatt érzett bánatában. Ezt Seneca száműzetése után, de még Claudius uralkodása alatt írta. Marciát, ezt a nagyművetségű és gazdag római matrónát kettős bánat is emésztette, mert fia halála előtt édes atyja elvesztését már éveken át gyászolta, ki nemesen szabadabb gondolkozása miatt a vádlottak padjára kerülvén, önkényes halállal vetett véget életének. Tehát a kettős gyász enyhítését célozza a jelzett irat. Ajánlatossá teszik a gazdag anyag és élénk előadás, de hiányzik belőle az áttekinthető rend. Mindjárt kezdetben Marciát mint egy férfias szellemű és állhatatos