Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

hevesebben ront a tapasztalatlanra; gyönge nyaknak nehéz a járom. Az újonc a seb gondolatára is elsáppad, míg a veterán gond nélkül látja vérét folyni, mert tapasztalta, hogy gyakran győzött véres küzdelmek árán. Tehát az Isten azokat vizsgálja, azokat edzi és gyakorolja, akiket szeret, akiket kedvel; azokat ellenben, akik iránt elnézéssel van, akiket kímélni látszik, védtelenül hagyja a jövendő bajokkal szemben. Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy ebben valaki kivétel ; annak is, ki sokáig volt szerencsés, kijut a maga osztályrésze; annak is, ki egészen szabadnak látszik, csak halasztás adatott. Hogy miért épen a legjobbakat látogatja meg az Isten bajjal, keserűséggel? Mert a táborban is épen a legbátrabbaknak jut ki a legveszélyesebb feladat; a vezér kiválasztottakat küld, hogy éjjeli cselvetéssel az ellenséget megrohanják, vagy az űtat kikémleljék, vagy az őrséget helyéről elűzzék. A kiválasztottak közül egy sem mondja, hogy a vezér rossz szolgálatot tett neki, hanem hogy helyesen itélt. Épen úgy mindazok, akikre — a félénkek és gyávák siralmára — megpróbáltatások nehezülnek, elmondhatják : az Isten minket érdemesített arra, hogy rajtunk mutassa ki, mennyi szenvedést bír elviselni az emberi természet. (De provid. IV. 4.) Képzeld az Isten szózatát hallani: „Mi panaszotok lehet ellenem nektek, kik az erényben találjátok örömeteket? Másokat csak hiú javakkal vettem körül; az ő üres leikök elé csak egy hosszan tartó csalékony álomképet varázsoltam; ezeket arannyal, ezüsttel és elefántcsonttal ékesítettem föl, de belsejökben nincs semmi jó. Azok, akiket ti szerencséseknek tartotok, ha nem a külsőt, hanem a belsőt veszitek szemügyre, telve vannak nyomorúsággal, szennyel, utálattal és csak külső mázuk van, mint szobáik falainak. Az a boldogság nem állandó, nem igazi; az csak hitvány, kontár mű; míg megvan és tetszés szerint fitogtatható, csillog és kápráztat, de csak ha valami csekélyke zavaró körülmény jön is közbe, azonnal kitűnik, hogy a kölcsönvett fény mily igazán mélyen járó undort takargat. Nektek azonban biztos és maradandó javakat adtam; pl. olyat, mely azt, amitől a világ fél, megveti; s olyat, mely azt, ami után a világ eped, lenézi. Nálatok nem a külső csillog; nálatok a javak belsőtökben találhatók. Épen az a ti szerencsétek, hogy nem szorultok a szerencsére. De — mint mondjátok — annyi szomorúság, oly sok borzasztó és nehezen elviselhető baj éri az embert! Minthogy ilyenektől nem óvhatlak meg benneteket, minden ilyen ellen a lelketeket vérteztem föl. Viseljétek a szenvedéseket bátorsággal ! Ebben van előnyötök az Isten előtt. Ez a baj elviselésén kívül, ti pedig annak fölötte álltok. Ne irtózzatok a szegénységtől! Senki sem él oly szegényen, mint amilyennek született. Vessétek meg a fájdalmat! Vagy elsorvad vagy elsorvaszt. Vessétek meg a szerencsét! Nincs fegyvere, mely lelketeken sebet ejthetne. Vessétek meg a halált! Ez vagy véget vet az életnek, vagy jobb jövőt hoz". (De provid. VI. 3 - 6.)