Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

24 mint az okok örök láncolata, úgy ő az okok elseje, melytől a többiek függenek. Nevezheted őt tulajdonképen bármilyen néven, mindegyik egy bizonyos égi erőt és hatékonyságot képvisel; annyiféle lehet a neve, ahányféle a tiszte, feladata. Földmívelőink Liber atyának nevezik, mint mindennek szülőjét; Herkulesnek, mivel ereje legyőzhetetlen; Mercuriusnak, mivel nála van az értelem, a szám, a rend és a tudás. Bármerre is fordítod tekintetedet: az ő jelenlétének nyomaival fogsz találkozni. Nincs semmi, hová hatalma el nem ér; munkáját maga végzi. Azért, legháladatlanabb halandó, hiába állítod, hogy nem az Istennek, hanem a természetnek vagy adósa; mert sem természet Isten nélkül, sem Isten természet nélkül nincs; mind a kettő egy és ugyanaz, egymástól elválaszthatatlan. Ha te valami baráti szívességben részesülnél Seneca részéről és azt mondanád, hogy Annaeusnak vagy Luciusnak vagy lekötelezettje, nem volna más a jótevőd, csak a név lenne más; mert akár az elő-, akár a családi- vagy pedig a melléknevet említed, az egyén ugyanaz marad. így tehát, nevezd bár az Istent természetnek, sorsnak, vagy végzetnek: valamennyi egy és ugyanazon Istennek a neve, ki hatalmát különféleképen gyakorolja, így, az igazságosság, a jámborság, az okosság, a békesség és mértékletesség egy és ugyanazon lélek erényei; ha ezek bármelyike tetszik neked, maga a lélek tetszik. (De benef. IV. 7—8.) Igen tanulságos fejtegetések találhatók párbeszédeiben is. Különösen megkapó az a részlet, mely az isteni gondviselésről szól. Istentől jönnek — úgymond — nemcsak az életjavak, hanem az élet bajai is. Az Istennek bizonyára gondja van azokra, akiket a legszebb erényekkel akar ékesíteni, valahányszor alkalmat ád nekik valami nemes és bátor cselekedetre, hogy nagy lélekerejöket és nagylelkűségöket kimutathassák. Erre nézve szükségképen valami nyomasztó helyzetbe kell őket juttatnia. A kormányost a viharban, a katonát az ütközetben ismerheted ki. Honnan tudhatom, milyen lelkierőd van a szegénységgel szemben, ha gazdagságban dúslakodol ? Honnan tudhatom, hogy a szégyen, gyalázat és nyilvános megvettetésben milyen állhatatosságot tanúsítasz, ha tapsok között öregedel meg, s ha olyan ellenállhatatlan kegy követ lépten-nyomon, mely előtt mindenki meghajlik ? Honnan tudom, hogy milyen egykedvűséggel tűrnéd az árvaságot, ha tieidet életben látod? Mikor arról hallok, hogy te másokat vigasztalsz, azt szeretném saját szemeimmel látni, hogy magadat hogyan vigasztalod, saját fájdalmadat miként korlátozod? Ne féljetek tehát azon dolgoktól, melyeket a halhatatlan istenek mintegy próbaeszközökül oltanak a lélekbe; a szerencsétlenség csak alkalom az erényre. Azokat méltán mondhatjuk szerncsétleneknek, kiket mérhetetlen szerencse nyűge nyom, kiket mintegy csendes tengeren tétlen nyugalom tart lekötve. Az ilyeneket minden baleset váratlanul lep meg. Az iszony