Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

21 hatatlanul szoros összeköttetésben állanak. Ez tanít meg tisztelni az isteneket és szeretni az embereket, az isteneket urainknak, az embereket testvéreinknek tekinteni. (Ep. 90.) Senki sem élhet boldogan, ha csak magát tekinti és mindent csak a saját érdeke szempontjából ítél meg. A hozzánk tartozóknak kell élnünk, ha magunknak akarunk élni. (Ep. 48.) Az igazi öröm részese csak a bölcs lehet; ez pedig az erény magasztos érzete, mely hatalma és önzetlensége tudatával bír. (Epist. 59.) Kövesd az epikureusi tant és válassz magadnak egy jóbarátot, kit mindig szemed előtt fogsz tartani; s úgy élj, mintha az mindig gyámság alatt tartana; úgy cselekedjél, mintha az mindig látna; válaszd magadnak Catót, vagy ha azt szigorúnak tartod, válassz magadnak egy szelídebb charakterű embert, talán Laeliust; válassz magadnak egy olyant, akinek életrendszere neked leginkább megfelel. (Ep. 11.) A jók mind hasonlók egymáshoz, mert hiszen valamennyi egyegy rész az Istenből. (Ep. 92.) Ilyen és ezekhez hasonló elveken épül föl Seneca filozófiája, melyeknek valóságos kincsesházát képezi 20 könyvben megírt 124 levele. Összes levelei Luciliushoz, egy fiatal barátjához vannak intézve. Ez a Lucilius összeköttetései révén és hivatalos állásából kifolyólag az előkelő világhoz tartozik, s mint ilyet szólítja fel Seneca, hogy óvakodjék kora erkölcsi romlottságától s magába szállva, inkább adja magát a filozófiára. Ezenkívül irodalmi dolgokat is tárgyalnak. Diderot szerint a morál minden oldalról való feldolgozása rendszeres összefüggés nélkül. Elénk színekkel ecseteli és charakterizálja kora embereit és viszonyait, melyekhez gazdag és szellemes észrevételei fűződnek. Többek között igen érdekes az a levele is, mely a halálról szól. A halál, úgymond nem megsemmisülés. Az emberi lélek isteni valami, mit nem korlátoz sem tér, sem idő. Hazája az egész mindenség s az élet időtartama nem szab neki határt. ,.Minden év az enyém, úgymond; előttem nincsenek elrejtőzve a letűnt évszázadok, és ha majd eljön az a nap, mely az istenit az emberitől elválasztja, testemet visszahagyom ott, ahol találtam, magam pedig visszatérek az istenekhez. Mert most sem vagyok azok nélkül, csakhogy terhes földi börtön tart fogva". A földi élet csak előjátéka egy jobb és hosszabb életnek. Miként az anya a földi életre méhében hordja gyermekét, úgy készít elő bennünket az az időtartam, mely a gyermekkortól az öregségig terjed, egy másik életre, az újjászületésre. Ott új alakulás, a dolgok más rendje vár reánk. Most az eget csak a messze távolból láthatjuk; azért félelem nélkül várjuk a döntő órát, mely nem a lélekre, hanem csak a testre nézve utolsó. Azt, ami téged körülvesz, csak vándorútad poggyászának tekinsd, melyet neked a természet a belépéskor adott, de