Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906
20 Müveiből 1) célunknak megfelelőleg egyes tételek ismertetésére és megfelelő szemelvények közlésére szorítkozunk. Ezt megelőzőleg azonban saját irataiból vett részletek alapján bölcsészeiének méltatásából indulunk ki. Seneca bölcsészete nem spekuláció, hanem életbölcseség. Nála a filozófia az erény gyakorlása maga az erény által. Ennek a gyümölcse és jutalma a bölcseség. A különböző filozófusok megkísérelték a filozófiát különféleképen osztályozni; megkülönböztetik az ethikát, a fizikát, dialektikát stb. A filozófia mégis csak egy tudomány; körébe tartozik mindaz, ami az erkölcsre s a szenvedélyek megfékezésére vonatkozik. A fogas kérdések, milyeneket Xenophanes, Parmenides, az eleai Zenon, Protagoras, Pyrrhon, az eleai és megarai iskolák felállítanak, semmi haszonnal sem járnak, sőt inkább csak ártanak az igazságnak. (Ep. 88. 89.) Ki kételkedhetnék, úgymond, hogy az élet a halhatatlan istenek, a jó élet pedig a bölcsészet ajándéka? Tehát mi annyiban nagyobb hálával tartozunk a bölcsészetnek, mint az isteneknek, amennyiben a jó élet nagyobb jótétemény, mint magában véve az élet? Igen, ez volna az eset, ha magát a bölcsészetet is nem az istenek ajándékozták volna, úgy azonban, hogy nem a filozófiai tudást, hanem csak az elsajátításának a lehetőségét adták meg mindenkinek. Mert hogyha ők a bölcsészetet közkinccsé tették volna és valamennyien kész bölcseknek születnénk, úgy a bölcsészet a legnagyobb értékét veszítené el, amennyiben nem tartozik a szerencsejavak közé. Épen az bennük a legértékesebb, ami nem kívülről jön, hanem amit kiki maga sajátít el és nem másoktól tanul. Egyik fontos rendeltetésök az istenség és emberség lényegét felismerni; tőle ered az igazságosság, a jámborság, az istenfélelem és minden más erény, melyek egymás közt elválaszt') L. A. Seneca összes müveinek tartalma Frid. Haase 3 kötetes kiadásában a következő: I. KÖTET: Dialogorum libri XII. és pedig; I. Quare aliqua incommoda bonis viris accidant, cum Providentia sit (De Providentia). II. Nec iniuriam nec contuineliam accipere sapientem (De constantia sapientis). III. IV. V. De ira libri tres. VI. Ad Marciam de consolatione. VII. De vita beata. VIII. De otio. IX. De tranquillitate animi. X. De brevitate vitae. XI. Ad Polybium de consolatione. XII. Ad Helviam inatrem de consolatione. Ezeken kívül: Epigrainmata super exilio. — Ludus de morte Claudii. — De dementia libri duo. II. KÖTET: I. De beneficiis libri Septem. II. Naturalium quaestionum libri Septem. III. KÖTET: I. Epistularum moralium libri viginti. II. De amissis libris testimonia veterum et fragmenta ex illis servata. III. De remediis fortuitorum liber. IV. Excerpta et supposita.
