Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

12 azt adom át, aminek fénye megvakít; és amely időt kertjeim és kéjlakaim gondozásától menekülve megtakarítok, lelkem művelésére fogom fordítani. Te férfierőd teljességében vagy s már annyi év óta tartod kezedben a kormányt, hogy mi öreg barátaid, nyugalmat kívánhatunk. Az is dicsőségedre szolgáland, hogy magasra emeltél olyanokat, kik a közönséges életsorsba is bele tudnák találni magukat." (Tac. Ann. XIV. 53. 54.) Erre Neró körülbelül így válaszolt: ..Hogy a te előre meggondolt beszédedre rögtönösen felelni tudjak: azt főleg neked köszönhetem, aki megtanítottál nemcsak az előre látott, hanem a váratlan dolgok iránt is tájékozni magamat. Ősatyám Augustus Agrippának és Maecenasnak fáradalmaik után engedett nyugodalmat, de már maga is abban az életkorban volt, amelynek tekintélye igazolta mindazt, amit és bármily alakban nekik engedett. De egyiket sem fosztotta meg a nekik adott jutalmaktól. Háborúban és veszélyek közt érdemelték ki, mert azok közt forgolódott Augustus ifjabb korában. Én sem nélkülöztem volna fegyveredet és karodat, ha háborút viselek vala; de amit a jelen helyzet kívánt: ésszel, tanáccsal, utasítással gyámolítád gyermek-, majd ifjúkoromat. A te nekem adott ajándékaid, míg életem tart, örökkévalók lesznek; amiket tőlem kaptál, a kertek, a pénz és a kéjlakok, a vaksorsnak vannak alávetve. S habár ezek tetemesnek látszanak, mégis sokan, a te szellemi tulajdonaiddal nem mérkőző emberek, többet kaptak, ha ugyan magadat kevesebbre nem becsülöd a háromszor consulságot viselt Vitelliusnál és engem Claudiusnál; s amennyit Yolusius hosszú takarékossággal szerzett, az én bőkezűségem irántad annyit sem tud teljesíteni. Szinte restellem fölhozni a szabadosaimat, kik gazdagabbak nálad, amiért 'szégyent is érzek, hogy aki nekem legkedvesebb vagy, anyagi javak tekintetében nem állasz mindannyiok fölött. — De még erőteljes korban vagy s alkalmas a jól megérdemelt jutalomra; magam pedig uralkodásomnak csak kezdetén állok; sőt ha az én ifjúságom sikamlós ntján valahová letévednék, visszatartasz, erőmet pedig támogatásoddal hathatósabban irányítod. Nem a te szerénységedet, ha a pénzemet visszaadnád, nem nyugalmadat, ha a fejedelmet elhagynád, hanem az én fukarságomat, az én embertelenségemtől való félelmet fogja minden száj emlegetni. Ha kiválóképen emlegetnék is a te önzetlenségedet, még sem illenék egy bölcs férfiúhoz abból meríteni magának dicsőséget, amivel barátját rossz hírbe hozza". Csókkal és öleléssel fejezte be szavait, mert természete és gyakorlottsága hozta magával, hogy kaján indulatát hamis nyájassággal tudja leplezni. Seneca, amint a nagy urakkal szemben minden végződni szokott, köszönetét fejezte ki; de mostantól megváltoztatja előbbi befolyásos állásában követett viselkedését; a nála tisztelegni kívánók gyülekezését eltiltja, kerüli a kísérettel való megjelenést, ritkán tartózkodik a fővá-