Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1906

13 rosban, mintha gyönge egészsége vagy bölcseleti foglalkozásai tartóztatnák. (Tac. Ann. XIV. 55. 56.) Amilyen mérsékelten bölcs tartózkodással adta elő Seneca mindent kifejező beszédét, ép oly megható volt Neró válasza is azzal a különbséggel, hogy az utóbbi szavai nem voltak őszinték. Neró ugyan tett még néhányszor kísérletet, hogy Senecát föltett szándékáról lebeszélje, de minden törekvése sikertelen maradt. Látván, hogy a kicsapongásokba és élvezetekbe merült fiatal császár ellenállásán mindert jót célzó akaratereje megtörik, végleges szakadás állott be a mester és tanítvány között. Seneca elhagyta állását s helyét urának szakasztott képmása, az álnok Tigellinus töltötte be, ki mint a császár titkos és bűnös üzelmeinek beavatott cinkostársa, az árulók és feljelentők csapatának élére került. Fölfedeztetvén a Piso-féle összeesküvés, Neró pribékjei új emberirtás munkájához fogtak s a már öreg Senecának is, habár minden vagyonát a zsarnok rendelkezésére bocsájtotta, ütött végórája, meg kellett halnia. Azzal vádolták, hogy ő is részt vett az összeesküvésben, sőt még az a mende-monda is szárnyra kelt, hogy ha Neró Pisónak közreműködésével meggyilkoltatik, Pisót is elteszik láb alól és a kormányhatalmat Senecának, mint feddhetetlen s kiváló erényeinél fogva arra legméltóbb embernek adják kezébe. (Tac. Ann. XV. 05.) Most tehát többek után Seneca erőszakos halálára került a sor, legnagyobb örömére a fejedelemnek; nem mintha az összeesküvésben való részvételét bebizonyultalak látná, hanem hogy fegyverrel bánjék el vele, miután mérgezési kísérlete nem sikerült. Arra azonban nem mert vállalkozni, hogy még egyszer lássa öreg mesterét és szóljon hozzá, hanem centurióinak egyikét küldötte tie hozzá, hogy közölje vele elhatározását. (Tac. Ann. XV. GO. Gl). Seneca az igazi bölcs nyugalmával fogadta a halálüzenetet. Remegés nélkül fejezi ki — úgymond Tacitus — kívánságait, hogy végrendeletet tehessen, s a centurio tagadó válaszára barátaihoz fordniva mondá, hogy „ha már meg van tiltva érdemeikhez méltó hálával fizetnie: ami egyetlen, de legdrágább kincse maradt, élete példáját hagyja rájok, melyet, ha emiékezetökben megőriznek, a becsületes hírnév és az állhatatos barátság gyümölcsét fogják élvezni". Egyszersmind majd társalgás alakjában, majd komolyabb, feddő hangon hívja fel a síránkozókat szilárd magatartásra, kérdezvén tőlük: „hová tették a bölcseletből tanult elveiket, hová azt a lélekszilárdságot, melyre a fenyegető balsorssal szemben oly sok éven át készülhettek? Mert hát ki ne ismerte volna Neró kegyetlen erkölcseit ? Nincs is már egyéb hátra az anya és testvér meggyilkolása után, minthogy nevelőjét és tanítóját is megölesse. Felesége, Paulina kikötötte magának, hogy ő is vele akar meghalni, mit Seneca nem is ellenzett és így szólt: „Meg-