Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1905

6 Mint tanár nem marad el a korszellem mögött, mert tiszteli a haladást,, de csak jónak bizonyult régi alapon. Mint oktató, nem volt barátja a sok beszédnek ; többet gondolkodott, mint beszélt s inkább érvekkel igyekezett meggyőzni s példával nevelni; nem szerette a csillogó, magasan járó gondolatokat frázisokba öltöztetve; világossággal, egyszerűséggel akart hatni s így tanítványai amellett, hogy mindenben megértették, maguk is elsajátították a rövid, velős, világos beszédet és magyaros hangsúlyt. Főszaktárgya a nemzeti irodalom, amelynek kincsesházát ő nyitotta meg százak előtt. Mint az önképzőkörnek is hosszú időn át vezetője, valóságos kis szegedi írógárdát nevelt, melynek tagjai jórészt a főváros számottevő írói lettek. Ezen nagyfontosságú körben, melyet a válságos időkben a haza első e némü körei közt alapított a híres bölcselő piarista, Horváth Cyrill, Cserép a nemzeti szellem gondos ápolója. Különös figyelemmel kiséri az idegenajkúakat, akik a szegedi főgimnáziumban lesznek nyelvben és érzelemben egyaránt tántoríthatatlan magyarok. Megbecsülhetetlen az a szolgálat, amelyet Cserép a szegedi főgimnáziumban a magyarság ügyének tett. A legilletékesebb elismerés Cserép Sándorról, mint tanárról hivatalfőnökének, a tankerületi főigazgatónak a nyilatkozata kegyeletes megemlékezésében : „Cserép Sándor, mint az ifjúság tanítója, mintaképe volt az eredményesen működő tanárnak. Ismertem nagy szakképzettségét, ismertein és nagyrabecsültem munkásságát, azért áldom emlékét!" Pedagógiai sikereit, józan bölcseségét jól ismerték elöljárói s igy a kegyes-tanítórend kormánya az ő kezeibe tette le szegedi főgimnáziumának igazgatását, midőn Magyar Gábort a magasabb rendi érdek elszólította intézetünk éléről, amelynek évtizedeken át volt köztiszteletnek és szeretetnek örvendő vezére. Cserép félve fogadta el a nem várt megtiszteltetést, de bölcsesége, higgadtsága csakhamar bebizonyították, hogy ép oly kiváló vezér, mint aminő közharcos volt. Az intézet kormányzásában követendő nevelés-tanítási elveit a maga tapasztalataiból meríti. Higgadtsága egyik erőssége volt, mert nyugodtságát, mérsékletét nehéz viszonyok közt is meg tudta őrizni. Ismeri a fiatal elme tévedéseit, de ismeri ideális lelkesedését is minden szép és jó iránt, azért amazt támogatni, ezt helyes irányba terelni főelve. Meglepő éleslátása. Minden egyénben felismerte az egyéni tehetséget, amelyet mesterien tudott az ifjúság javára, az intézet színvonalának emelésére gyümölcsöztetni. Körültekintő hadvezér, aki tudja, melyik katonáját hova kell állítani; pénzember, aki ért hozzá, mikor és hol lehet tőkéit leggyümölcsözőbben elhelyezni. Ugyanezen éleslátás jellemzi viszonyát a növendékekhez. Amilyen meglepő biztossággal ismerte intézete nyolcszáz tanítványát külsőleg, ép úgy ismeri lelkületüket.