Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1905

ö lyára. Megvetette alapját tudásának, jellemszilárdságának, mellyel ingadozás nélkül indulhatott kitűzött célja felé. A legmagasztosabb célért hevülő lelke feledte az élet múló gyönyöreit, lelkét csak a munka sikereinek, mások boldogításának vágya, e maradandó kincsek töltötték be. A próbaév kitöltése ulán tanítani küldik. A piaristák egyik jó praxisa volt, hogy egy-két évi nevelés után az iskolába állították a fiatal embert, mert tudták, hogy az ifjú lélekből az erkölcs és tudomány könnyebben megtalálják az útat a gyermeki szívekhez és elmékhez ; tudták, hogy sokszor a legszebb siker koronázza az ifjú lelkes munkáját; de másrészt beláttatta vele ezen próbatanítás azt is, hogy minek van még híjával s midőn a magasabb kiképzés céljából maga is újra a padokba visszatért, tudatában volt annak, mi mindenre van még szüksége, hogy megállhassa helyét fejlettebb eszű tanítványai előtt is. Ennek tudatában vasakarattal igyekezett hiányos ismereteit pótolni. Már akkor egyik jellemző sajátsága, hogy a fiatal hév nem ragadja el; már ekkor komoly, higgadt volt. Megfigyelte a tapasztaltabbak tanítási módszerét, szívesen fogadta mások tanácsát és útbaigazítását s midőn látja munkája eredményét, lelke vidám. Boldog, hogy életcélja, mely felé lelke oly vonzalommal ragadta, megvalósítható. Tudományos törekvéseiben vallásos érzelme is buzdította a komoly munkára. Áthatja a kegyes-tanítórend nagynevű alapítójának szelleme s ennek hívó szózata az ifjúsághoz : „Jöjjetek fiaim, tanítlak benneteket, megtanítalak az Űr félelmére !" Intő szózat gyanánt cseng fülében a szent alapító híres mondása: „Vallás nélkül nincs nemes szív, nincs részvevő kebel, nincs boldog ember, boldog társadalom !" Vallásosság a szívben és a szent alapítókövetelte kötelességérzet a lélekben: biztos fegyverek az élet bajai ellen. Hátra volt még leghőbb vágyának teljesülése, vágya, hogy pappá szenteltessék. Szívét és elméjét méltóan óhajtotta előkészíteni, hogy az Űr méltó szolgája legyen. Ezért buzgón képezi magát a hittudományokban s ezek sikeres elvégzése után végre pappá szentelik. Képzeljük örömét, hisz végre nehéz küzdelmek után eljutott céljához s feledve minden fáradozását, végre élvezhette sikereinek édes gyümölcseit. Az az örömköny, amely anyja szemében ragyogott, midőn az ég áldását esdette reá az oltár lépcsőjén első szent miséje után, kárpótolta őt nehéz küzdelmeiért, a kiállott szenvedésért. Nemes lelkesedéssel és igaz munkakedvvel indult most már a tanári katedrára, amelyen lelkiismeretesen s nagyfontosságú eredménnyel állotta meg helyét élte utolsó napjaiig. Pontos, lelkiismeretes, igazságszerető tanár volt. Megvolt benne a nemes lélek jellemző vonása, hogy kerüli működésében a zajt, a feltűnést; szerényen halad a kötelesség útján s így épít biztosan ; gyakran küzd ugyan akadályokkal, de soha nem panaszkodik. A siker nem teszi elbizakodottá, dölyfössé, csendesen munkál tovább. Iránya mindig határozott, útjáról le nem tér, ingadozó tervezgetésekkel nem bénítja erejét: legfőbb dísze egész életén át megőrzött egyszerűsége.