Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1905

4 A nagy magyar Alföld mérhetetlen síkján, annak színmagyar városában, amely szeplőtelenül megóvta faji jellegét a beáramló idegen szokások és erkölcsök ellenében, Kúnfélegyházán ringatta a vallásos anya Cserép Sándor bölcsőjét; egyszerű, de tiszta magyar hajlék borult bölcsője fölé. E hajlékban a meleget sokszor a forró anyai szeretet, a fényt a jó szülők és testvérek szeméből ragyogó örömsugár pótolta. A legszomorúbb idő nehezedett a hazára születése napjaiban — 1849 ősze ; de a hajlékban nem aludt ki a reménysugár a haza jobb jövőjét illetőleg, mert erős volt a hit a család szívében, a hit, amely nem ismer kétségbeesést a legnagyobb veszélyben sem. Ezen nemeslelkű családból vitte magával útravalóul a legszebb örökséget, a tántoríthatatlan hitet, szülővárosából pedig az ideális hazaszeretetet, amely erények jellemének legszebb vonásai maradtak egész életén keresztül. Élete élő tanúbizonysága azon nagy nevelési igazságnak, hogy az ember erkölcsi értéke csak úgy áll biztos alapon, ha izmos gyökereit a családi nevelés termő talajába bocsáthatta. Szülővárosában kezdett középiskolai tanulmányait Szegeden folytatta. Mint gyermekifjú lép tehát azon városba, amelynek löldje takarja ma hamvait. S mennyi fáradalmat, minő eredményt rejt magában e két határ !Ismeretkörének bővítése, tapasztalatszerzés szólítják csak ki városunkból néhány évre a tehetséges ifjút, aki tanulmányainak befejezése óta testestőllelkestől az Alföldé, különösen pedig a mienk maradt utolsó leheletéig. A szegedi iskola keltette fel tudásvágyát, táplálta elméjét és szívét. Tanárai lettek követendő példái, kikről mindig a legnagyobb hálával és szeretettel emlékezik meg. Igaz szeretet fűzi iskolatársaihoz s a közös lelkesedés és nemes versenyző törekvés, melyet társaival az önképzés érdekében kifejtett, nemcsak későbbi szép pályafutására volt irányzó befolyással, hanem a sírig tartó tiszta barátság kötelékeivel fűzte őt össze a nemesebb lelkűekkel.Szegeden választott pályát, mint húsz éves ifjú, 1869-ben, tehát két évvel a kiegyezés után, midőn a visszaszerzett haza boldogítása kétszeresen hevíté minden magyar ifjú lelkét. A szülőházból hozott mély vallásos érzés, ideális lelkesedés a nevelés-tanítás nemes ügye iránt, a hála, lelkének ezen örökké üde virága, a hála azok iránt, akik a szegény ifjút felkarolták, akiknek úgy anyagi gyámolítását, mint szelleme kiművelését egyaránt köszönhette, a papi és tanári kettős pályára vezették. Nemes célt tűz ki maga elé a pályaválasztással; látja, hogy a szerzetes tanári pálya nemesen felfogva napsugár, mely rügyet fakaszt és nemes gyümölcsöket érlel. Tudta, hogy igazi életcélunk embertársaink boldogítása. Mivel pedig erre legfőbb eszköz a nevelés és oktatás, ennek szenteli életéi ; így alkalma kínálkozott másokkal is megismertetni azon eszközöket, amelyek segélyével úgy a maga, mint mások boldogítását elősegítheti. 1869 szeptember havában lép be a magyar kegyes-tanítórendbe. Távol a szülői háztól, festői szép vidéken, történeti emlékek színterén, Váczon, a szerzetesi otthon komoly csendjében képezte tovább magát a legszebb feladatú pá-