Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

7 I. A nevelés kérdése. A mai kor erkölcsi világa. Erkölcsi bajok a köz- és magánéletben. Az iskola intellektuális iránya. Franciaország példája. A humaniórák a középiskolákban. A szociális kérdés. A munkaszeretet. Materializmus. A jelen tanulmány célja. A család és iskola együttes működése. Gyermekvédőkongresszusok előadásai. A nevelés kérdését illetőleg mai napság is igen eltérő és különböző vélemények vannak; mert tapasztalati tény, hogy ahhoz hozzászólni csaknem mindenki jogosultnak és hivatottnak érzi és vallja magát, holott ha sok is a vállalkozó, igazán hivatott nagyon is kevés van. Az értelmesebb osztály ugyanis nem igen ér rá, a nagy tömeg pedig — nem lévén elég műveltsége — nem igen ért hozzá.

1 Csak így érthető meg azután ama elszomorító igazság, melyet mindenki, aki a társadalmi és állami élet tüneteit éber figyelemmel kiséri, azonnal észrevehet, hogy a legújabb kor erkölcsi világa épen a műveltebb népeknél áll meglehetősen ingatag lábon. Mert igaz ugyan, hogy hangoztatunk jó és üdvös erkölcsi elveket, de tényleg nincs igazán megizmosodott, az életben gyakorlatilag is érvényesített erkölcsi világunk. Erre nézve nagyon is megszívlelendők azon megfigyelések, melyeket Balogh Péter napjaink erkölcsi világáról tényékként hangoztat. Eme siralmas állapot egyik okának tekinti azt is, hogy napjainkban már az iskola is, a korszellem hatása alatt, főképen az intellektuális irány felé gravitál, tehát inkább csak tanít, mint nevel. Hivatkozik Franciaországra, mely a legnyomasztóbb didaktikai materializmust honosította meg az iskolában. S csak midőn hosszas megfigyelés után ébredtek annak tudatára, hogy a jellemképzés rovására a pusztán közműveltségre irányuló oktatás az erkölcsi romlás örvényébe sodorta az iskolát, állott be a reakció. Azóta „a francia közoktatási irodalomban is mind erősebben kezd fölhangzani az erkölcsi nevelés szükségének a bizonyítása; az 1889-ik nemzetközi párisi iskolaértekezlet határozottan kimondja épen az erkölcsi nevelés 1 V. ö. Krausz Sándor: Nevelés és művelődés. Magy. Paed. VIII. évf.