Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

8 érdekében, hogy a középiskolában a fösúly a humaniórákra helyezendő ; a tanárokat az erkölcsi fegyelmezés terén a legapróbb részletekre is kiter­jedő útasításolckal látja el; a legnagyobb gondolkodóik a tudomány csődjét hirdetik és az iskolában az erkölcsi nevelés előtérbe tolását sürgetik." 1 Eme felfogással szemben ugyancsak az újabb időben vannak olya­nok is, 2 kik azt hangoztatják, hogy a mindinkább nagyobb hullámokat vető szocialisztikus mozgalommal is számolnia kell az iskolának. Hivatkozik tapasztalati tényekre, tekintélyekre, hogy fejtegetéseit elfogadhatóvá tegye ; kifejti, hogy ma már politikailag is képzett nemzedéket kell nevelni; elő­adja, hogy úgy a szocialisztikus mint politikai képzés a történelmi Studium keretében szépen megoldható; nem kellenek szocialisztikus doktrínák, hanem csak ismertetni kellene a demokratikus eszmék humanisztikus, altrui sztikus vonásait; föl kellene kelteni a munka demokratikus szeretetét, megnyerni a tanulókat a gyakorlati, ipari, kereskedelmi és gazdasági pályáknak. Végre abban csúcsosodik ki okoskodásának éle, hogy meg kell szerettetnünk a tanulókkal a munkát és pedig önmagáért annak felismerésével, hogy „az ember nem egyedül önmagáért, hanem a nemzet, sőt az egész emberiség javáért él a világon s hogy nincsen senki, aki a maga szűk körében nem a nemzet és nem az emberiség haladásának ügyét szolgálná; hogy ő is épúgy, mint a hatalmasok, a nagyok, a szerencsések, testestől-lelkestől a nemzeté s a nemzet és annak minden hatalma és dicső vége az övé is." Szép e levont következtetés s üdvös pedagógiai vívmány, ha a mun­kaszeretetet be tudjuk csepegtetni az ifjú nemzedék fogékony lelkébe. De sok más, kevesebb kockáztatással járó eszköz és alkalom is kínálkozik az iskolában, mely szélesebb alapokra fektetett ilynemű apparátus mellőzésé­vel is el tudja érni a végcélt. Az elféle eszmék hangoztatását a közép­iskolákban az ifjúság korához mérten időszerűtlennek, rendszeres taníttatását pedig fölöslegesnek tartom. Ezek a társadalomtudomány kapcsán, mint fej­lettebb kort és higgadtabb felfogást igénylő eszmeáramlatok, még a felsőbb tanintézetekben is csak bizonyos mértékben és óvatos körültekintéssel tár­gyalhatók, mert hiszen azoknak igazi helye az élet iskolája. Ha a korszellem a maga bélyegét rányomja a nevelésügyre is,- akkor az úgynevezett modern nevelés uralkodó irányától: a materiálizmustól, hogy miért kell óvakodnunk, arra már az előbbi sorokban rámutattunk. Eme tanulmánynak épen az a rendeltetése, hogy ismertessük ama módozatokat, melyekkel a tanuló ifjúságot visszatarthatjuk a modern kor­szellem káros kinövéseinek mételyező hatásától; gondosan óvjuk minden olyan eszmeáramlattól, mely őt ideális, eszményi világából kiragadva a sivár, anyagias irányzat légkörébe ragadja; jelöljük meg azt az útat, melyen haladva a pusztán intellektuális képzéssel szemben erkölcsi világa nyer 1 Erkölcsi nevelés az iskolában. Magy. Paed. VT, évf. 194. és 198. 1. 2 Pl. Hazslinszky Rezső dr.: A szociális kérdés az iskolában. Rozsnyói 1901—2. tanévi értesítő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom