Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904
22 Erre nézve jellemző sorok olvashatók egy értesítőben, 1 hol a boldog és züllött családok életképének ellentéte markans vonásokkal van ecsetelve. — Nincs is nagyobb áldás a nemzetre, mint a tisztöket hiven teljesítő családok minél nagyobb száma. Bátran állítható, hogy a családok életrevalósága hatalmassá, hitványsága pedig gyengévé, erőtlenné teszi a nemzetet. A családnak szentélynek kell lennie, hol a becsületesség, a munka és a tiszta, önzetlen hazaszeretet lángoló tüze folyton, szakadatlanul nemes fényében ragyog. Szentély lesz pedig a család akkor, ha a tiszta szeretet lángoló tüze egyformán árasztja éltető sugarait a családban, amely szeretetnek legbiztosabb forrása a lelkileg művelt, istenfélő s szorgalmas házastársak nemes egyetértése, egymásnak megbecsülése és magzataiknak hasonló szellemben való nevelése. Ahol ilyen a család, ott a nevelés a helyes mederben folyik. Ott nem ver fészket a bűnöket nemző elégedetlenség démona, nem üti fel fejét a bizalmatlanság undok viperája, ott a szerénység és a bizalom, a keresztény élet e két ibolyája, az istenben való hit és az ebből eredő szeretet hatalmas fájának oltalma alatt a gőgösség és a viszálykodás viharaitól menten örökké árasztja a boldogság éltető illatát ... Az ilyen családban a nemes, mindenkit egyaránt lekötelező nyájasságot, illendő modort, minden kérkedést kizáró őszinte magaviseletet, nem a külső reájuk tapadt máz, nem az ellesett konvencionális bókok, melyek a tapasztalatlan embert sokszor megtévesztik, aki azután az azokat használó kétszínű szélhámosokat müveiteknek, gentlemannoknak tekinti, hanem a lélek műveltsége, fenköltsége alkotják. Nem a divatos ruha, nem az eltanult s a haladás emberét fitogtató, sok esetben badarúl alkalmazott s tudákosságot mutató szólásíormák után Ítéljük meg az illemtudást, a finom modort, hanem a leleplezetlenül ősz ;nte s művelt lélek megnyilatkozásában nyilvánul az leginkább, mert „aki lélekben bárdolatlan, annak durva természete időnként át fog törni a legdivatosabb modorok öltönyein . . Nem akarom felsorolni azokat a botrányos jeleneteket, melyeket az elzüllés lejtőjén gyorsan rohanó, szánandó és szerencsétlen apák eljátszanak, mert hiszen ezek oly gyakran fordulnak elő az étetben, hogy elmondásuk felesleges, de a következtetést mindenki levonhatja és nyiltan kimondhatja véleményét, hogy az ilyen család a legszerencsétlenebb e földön, a bűn, az erkölcstelenség termő melegágya, amelynek minden gyengéd plántája mérget lehelő fává növekedhetik, hacsak a mérget terjesztő kertészt : a családapát nem téríti észre utálatos és erkölcstelen életmódja okozta kiábrándulás vagy bárminő más, elfásult lelkét megrázó katasztrófa, amely — amint a történelem is számos esetben tanúsítja -— a rosszra hajlókat jóvá, a gyávákat hősökké változtatja, amely Saulokból Szent Pálokat teremt. De a legtöbb esetben a bűnök e fertőjéből való kilábolás vagy nagyon későn, vagy egyáltalában nem történik és az ilyen család tagjai 1 Ujverbászi algimn. 1899—900. tanévi ért 5., 7. 1.
