Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1904

14 III. Család a nevelésben. Testi nevelés általában. Elet- és egészségtan. Táplálkozás. Levegő. Ivóvíz, Tej. Ruházat. A test gyakorlása. Játék. Látás, hallás, tapintás stb. A kéz ügyessége. Beszélő szervek. A nevelés alapját a család veti meg. De hogyan? Helyesen úgy, ha kötelességszerűen és hűen teljesíti egyrészt azon feladatokat, melyeket a test ápolása és gondozása ró reá, másrészt pedig fejleszteni és megszilárdítani igyekszik azon erkölcsi vonásokat, melyek a jellem kialakulásának, a szép és jó felismerésének és a kötelességek pontos teljesítésének tudatát plántálják át a gyermeki lélekbe. Mindezen tekintetekben a szülői háznak meg kell előznie az iskolát, ha azt akarjuk, hogy egészséges legyen a kapcsolat, mely összeköti a családot, mint kezdetet, az iskolát mint folytatást, s a társadalmat vagy életet mint befejezést. Testi nevelés. A nevelés eme részének studiuma már magában véve is igen tág körű. Itt tehát nem lehet más célunk, mint röviden felemlíteni a főbb elveket, melyek a test ápolása és gyakorlásának szolgálatában állanak, elismerve a régi közmondás igazságát: mens sana in corpore sano.

1 Az ember ugyanis testből és lélekből álló lény lévén, egyik alkatrészét sem szabad a másik rovására elhanyagolni. A testet jó és hasznos eszközzé kell tennünk egyrészt önmagáért, másrészt szellemi és erkölcsi természetünk javáért. A test ápolásának elvei az élettan (fiziológia) törvényein alapulnak s az egészségtan (higiénia.) szabályaiban érvényesülnek. Itt első sorhan a táplálkozásról kell szólnunk. Az emberi test élete égő gyertyához hasonlít, melyet a mozgás, mint létének egyik legfőbb alkateleme, folytonosan emészt; e veszteséget folyton pótolni kell, hogy a test gépezete meg ne álljon. Az elvesztett anyagot 1 Juvenális szerint: „Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano." (Sat. X. 356.)