Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1903

23 elvadulnak érzelmei s lesz belőle a jobb érzésű emberek szánalmának tárgya ! Jaj azon árvának is, folytatja tovább — aki hitetlen ember keze alá jut ; megtölti ő nyomorúságának poharát, ha az még csordultig nem telt volna meg; mert aki Istenét nem szereti, vájjon szeretheti-e felebarátját ? Hiszen a hitetlen csak magának él s nern furdalja a lelkiismeret, ha az árvák szíve megszakad is sóhajtásukban, ha lelküket sírnák is ki epedésükben! És ilyenek mellett mondja valaki, hogy nincs szükség az iskolai vallásoktatásra ! Pedig vannak, akik a zsenge gyermeki szívet még attól az egyetlen gyógyszertől is megakarják fosztani, hogy valaha itt a földön boldog lehessen. Nevük nélkül titkon, csúszva mint a kígyók, dobnak egyes nagyhangú röpiratokat a tömeg közé, melyeknek nyiltan bevallott céljuk a vallástan tanítását kiszorítani az iskolákból. Becsempészett tantárgynak nevezik a hittant s álokoskodásokkal bölcseségnek tekintik elméjüknek azon ferde szüleményét, mely szerint az istenes ember és az istentagadó jól megegyezhetnek abban, hogy boldoguljon kiki a maga hite és módja szerint. Szerintök ugyanis az istenes ember ne védelmezze meg erőszakosan Istent a hitetlen ember ellen, mert az Isten nem szorúl rá a földi emberek védelmére, az Istentagadó pedig ne bántsa az Istenes ember hitét, hanem elégedjen meg a maga hitetlenségével Sőt a szocialisták még bölcsebbé tették ezt az axiómát, mert ők csekély változtatással úgy hirdetik, hogy hadd legyen mindenkinek saját dolga az, hogy mit hisz és hogyan imádkozik. S ha most már az állam mindenféle kivétellel és korlátozással a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényt ráruházta az elméleti vezérelvre s ha már a meglett embereknek megengedi, hogy a saját hitük szerint boldoguljanak, mért engedi meg azt, — elmélkednek tovább hasonló irányban — hogy gyermekeink ne boldogulhassanak a saját hitük szerint. Ezzel aztán ingó talajra lépnek az álbölcsek s a vallás tanítását minden áron ki akarják küszöbölni az iskolából, mely egy oly szerencsétlen intézmény, amelyben a gyereket nem emberré nevelik, hanem a tanterv szerint átgyúrják. A tanterv, az iskola megteszi a hittant tantárgynak s a gyereket megbuktatja belőle. Mi odahaza — okoskodott előttem egy ilyen fölvilágosult úriember — a törvényben bizakodva, valahogy csak boldogulunk, hanem a gyerek az iskolában nem tud boldogulni a hittannal. Vagy bemagolja, vagy pedig megbukik belőle. Az se boldogulás, ez sem az. Amaz kínlódás, emez pedig érezhető szerencsétlenség! Kikért becses véleménye és utasítása a hittantanításra vonatkozólag pedig úgy hangzott, hogy ő korántsem ellensége a hittannak, sem a hittan tanításának, mint az előzőkből következtetni lehetne, legyen az benn a tantervben és legyen benn a tantárgyak között is, de a szülő szabad meggyőződésén ne essék csorba az általános kötelező tanterv folytán, amely nem akar tudomást venni róla, hogy az állami törvénynek mi a szelleme! íme ilyen szülők is vannak, akik nemcsak, hogy maguk nem gondoskodnak gyermekeik vallásos neveltetéséről otthon, úgy mint az iskolában,