Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

94. ünnepély nemcsak a mi körünknek, de a magyar gyorsírásnak is ünnepe volt, mely hatalmas lökést adott a hazai gyorsírás ügyének az által, hogy fényes sikerével a gyorsírókörök egész sorozatát keltette nemes versenyre, így az idén volt a pápai gyorsírókör még fényesebb ünnepélye és nagyobb versenye, utána következik Sopron, Debrecen stb. városoké. Gyorsírókörünk XXVI. alakuló közgyűlését 1902. évi szept. hó 12-ikén tartotta meg Jakab Lajos oki. gyorsíró, tanár-elnök jelenlétében, mikor is a kör tisztviselőivé választattak: Ifj. elnök: Thomay Béla (VIII.), alelnök: Schütz János (VII.), titkár: Dettre János (VII.), főjegyző: Venetianer Sándor (VI.), aljegyző: Schütz József (VI.), pénztáros: Ötott-Kovács Mihály (VII.), ellenőr: Rottsching József (VI.), főkönyviáros: Hoszmann Antal (VII.), alkönyvtáros: Kerner Géza (VII.), levelező: Szarvady Lajos (VII.), előadó a gyakorlók tanfolya mában: Ihomay Béla (VIII.), a haladóknál: Schütz János (VII.), a kezdőknél : Dettre János (VII.) és Vértes Imre (VII.). A folyó tanévben volt a körnek 17 gyakorló, 24 haladó és 80 kezdő, összesen 121, — a lefolyt 26 év alatt pedig 2416 tagja. Az év folyamán tartottunk egy alakuló-, egy zárógyűlést, egy Gabelsberger-ünnepélyt és 8 rendes közgyűlést. Úgy a kezdők, kik két csoportba (A. és B.) voltak sorozva, mint a haladók és gyakorlók 26^26 órában foglalkoztak a gyorsírással s így az önképzéssel. Ez órák csütörtökön d. u. 3-tól 5-ig tartattak. A kör összes kiadásai a 3 koronás tagdíjakból fedeztettek. Bevétel volt 1255 K 45 f., kiadás 1217 K 96 f. s így a készpénzmaradék 47 K 49 f'.; kintlevő követelés 108 K, tartozásunk az Emlékműért 408 K. A tandíj 12 K volt. Teljes tandíjmentességet élvezett 30, fél tandíjat íizetett 35, még nagyobb mérséklést nyert 36 tanuló. A gyorsírókör ez évi történetében nevezetesebb mozzanatok: I. 1902. október havában jelent meg a körvezető tanár szerkesztésében a jubileumi ünnep lefolyását s a versenyírás eredményét, valamint az összes gyorsírási tudnivalókat magában foglaló „Szegedi Gyorsírászati DíszEmlékmű" 1000 példányban. Hogy e munka minő hézagpótló a magyar gyorsírási irodalomban, eléggé illusztrálja azt Vikár Bélának, a hazai gyorsírók egyik legelőkelőbb tagjának, az „Orsz. Magyar Gyorsíróegylet" tisztb. elnökének, országgyűlési gyorsíró-revizornak intézetünk igazgatójához intézett következő levele : „A Dísz-Emlékművet, a szegedi szép napok méltó emlékét nagy örömmel üdvözlöm. Nemcsak azt méltatom benne, hogy a gyorsírásnak ama ritka ünnepét fényesen és hűen örökíté meg, hanem még inkább azt az érdemét, hogy kiváló gyorsíróinknak, köztük országos nevű embereknek összegyűjtött nyilatkozataival s a szakmánkra vonatkozó egyéb közlésekkel igen alkalmas eszközül kínálkozik arra is, hogy a müveit közönség és a