Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902
6 bokrok között, pntözetlenül, ápolókezek hiányában vaddá lesz: úgy az ember is nevelés nélkül elparlagiasodik. Igen szépen mondja a pogány író : „Abdita. quid prodest generosa metalli, Si cultore caret . . . Ez az öntudatos szellemi működés, a nevelés az, mely az emberiség szellemi fejlődésében a legmaradandóbb nyomokat hagyta maga után. Tudjuk, hogy az emberiség szelleme úgyszólván napról-napra fejlődik, új irányoknak hódol. Voltak, akik, akár önfeláldozó munkásságuk, akár találmányuk vagy tudományuk révén örök nevet szereztek maguknak az emberiség szellem i előhaladásának terén, de akik e szent üggyel, a neveléssel foglalkoztak., azok legmaradandóbb munkát végeztek „azok tündökölni fognak, mint a csillagok az örökkévalóságban!" Azért mondja Aranyszájú szent János szinte elragadtatással: „Minden festőnél, minden szobrásznál s minden művésznél többre becsülöm azt, aki. a gyermekek lelkének kiképzéséhez ért.'" Azt mondja Kempis, hogy az ember két szárnnyal emelkedik túl a. földi dolgokon: egyenes lelkülettel és szívbeli tisztasággal, s kérdjük, mi teremti meg s mi tartja fönn e kettőt az emberben, ha nem a nevelés ? Az egész világnak, az emberiség boldogulásának jövendő képe a neveléstől függ. De vegyük gyakorlatilag a dolgot, fejtegetéseimben úgyis arra óhajtom fektetni a fősúlyt. Figyelje meg bárki akármelyik halandó életét születésétől fogva, avagy gondoljon saját élete történetére s világos lesz előtte minden. A gyermek ártatlan, bűnnélküli ; belső ösztönei s a természeti világ törvényei összhangban vannak egymással; földi természeténél fogva anyagiak után vágyódik ugyan, azonban e vágya tiszta, ártatlan. De a gyermekkornem tart örökké ! Évei számával szaporodnak az ingerek különféle nemei, melyek bódítólag hatnak érzékeire ! A rossz példák tévútra vezetik; elsajátít, bizonyos szokásokat, melyek évről-évre erősebbekké lesznek, csiklandozzák érzékeit s megszokott vágyként ismételt kielégítésre törnek ... De így érezhető ellentétbe jönne az erkölcsi világrenddel. Kell tehát tapasztalt, céltudatos vezető, a ki kellő irányba terelje a kisember lépteit, lenyesegesse a természetellenes hajtásokat s kipróbált elvek szerint irányítsa testi-lelki fejlődését! Tudták ezt már a régi világ pogány bölcsei is ; egy Flutarchos például azon nézetben volt, hogy a jó nevelés a földi javak elseje, melyhez gazdagság, előkelő születés nem hasonlíthatók. Míg ha a nevelés helytelen elvek szerint történik, hibái helyrehozhatatlanok és szomorú következményeit előszámlálni is lehetetlen. Mivel pedig előttünk áll a társadalom szomorú képe s látjuk, hogy a legtöbb gyermek kellő nevelés hiányában a szó szoros értelmében elvadul,, elzüllik; hogy a kora érettség fonnyasztja ifjainkat; hogy a vallásos eszme-