Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

nyiség hiánya durva erkölcsöket teremt: hazánk s nemzetünk jól felfogott érdekében is meg kell ragadnunk minden eszközt, hogy kellő óvatossággal és biztos látással az egyedüli boldogulásra vezető révpartba vezessük ifjainkat. E tekintetben nem is panaszkodhatunk. A közoktatásügyi tárcza tárgyalásánál a legfelsőbb helyről minden egyes alkalommal a legszebb reményeket kilátásba helyező szózatok hallatszanak. „Én azt óhajtanám — mondja egy kiváló magyar államférfiú az országgyűlésen — hogy a szellemi proletárok helyett neveljünk megelégedett, boldog embereket a hazának és az egész emberiségnek!" ..Az a mozaik — folytatja később — a melyből a magyar nemzet össze volt rakva, jó kemény, mint az ősrómai, eltartott egy évezredig. Hát hogy fényesen ragyogjon továbbra is : az ifjú nemzedéktől fog függeni. Mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy nevelés által qualitásban kell pótolnunk a számot!" Édes kevés igazuk van tehát azoknak, akik csupán tanítással iparkodnak az emberiséget jobbá tenni! Tanítsd meg az embert száraz, elvont bölcseleti úton arra, hogy van Isten s ne érezze szive mélyéből annak a hatalmát, dicsőségét, fönségét: és a legelső alkalommal elbukik. Az oktatás feladata fejleszteni az értelmet, gyarapítani ismereteinket: s az így szerzett tudomány nagy kincs, de olyan, a melynek birtokából az emberiségnek legnagyobb része ki van zárva; egyoldalú, mert míg az értelmet teletömi a különféle ismeretekkel, a szivet-lelket elhanyagolja, annak kiművelésére, nemesítésére vajmi kevés befolyással van, sőt a legtöbbször elbizakodottá és fönhéjázóvá tesz. Ez a fölfogás szülte a mai kor legtöbb emberét, mert míg értelmileg képzettek, szivük sivár s mintha a nagyravágyás ördöge szállta volna meg őket. nem lelik kedvüket e világban, nincs örömük, arcukról leolvasható az elégedetlenség. Igen, mert nélkülözik azon tényezőt, mely az élet küzdelmes tengerén mérséklője lenne szenvedélyeiknek, buzdítója jótetteiknek s indítója az erényességnek. Mi haszon is van abból, ha valaki értelmileg képzett, de szivében, erkölcseiben romlott! Maga a tudomány soha sem lesz gyógyítóír az élet nehéz küzdelmeiben kapott sebekre ; nem vigasztal, nem enyhíti fajdalmainkat; nem önt új erőt a további küzdelemre a fáradt, lankadt izmokba s nem lesz világítótorony az élet sötét útjain; hanem igenis van valami, a mi nemcsak megóv a sülyedéstől, hanem felemel, bátrakká, erősekké, szilárdakká tesz a. megpróbáltatás napjaiban s ez a tudománnyal párosult nevelés, még pedig a vallásos nevelés.