Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

46 sem felkölteni gyermekeikben. Értessék meg velők, hogy egymásra vannak utalva az emberek, következőleg tehetségök szerint egymás ügyes-bajos dolgait lehetőleg meg kell könnyíteniök. Az erények legszebb koszorúja a hála. A mily rút és megvetendő a hálátlanság, ép oly magasztos és fölemelő a hála. Különösen ezen erény fölkeltése és megszilárdítása körül járjanak el a szülők kellő tapintattal. A gyermek egész életén keresztül a legnagyobb hálával szülőinek tartozik. Azt a sok gondoskodást, utánjárást és fáradságot, melyekkel a szülők őt az első pillanattól kezdve elhalmozzák, kellőképen meghálálni úgy sem képes soha, azért legalább jó magaviseletével, szorgalmával, intéseik, figyelmeztetéseik kellő figyelembe vételével igyekezzenek némikép leróni irányukban köteles hálájukat. Tanulják meg továbbá azt is, hogy aki a jótevő érdemét becsülni nem tudja s a jótettet hálával viszonozni nem igyekszik, az könnyelmű vagy hanyag, esztelen vagy romlott lelkű ember. Nem kevésbbé fontos a gyermekben a hallgatagság erényét kifejleszteni. A gyermekkor ugyanis már természeténél fogva hajlandó a csacskaságra. Hozzá kell őket szoktatni, hogy hol, mikor és hogyan szólhatnak, ami által az ember életében csak később érezhető nagy bajoknak és kellemetlenségeknek vesszük elejét, másrészt pedig ügyes, helyes és higgadt megfontoltságra tesznek szert a gyermekek, amelyek az emberekkel való érintkezésben feltétlen előnyeikké válnak. Az emberi erények legtündöklőbb szemefénye az igazságosság. A szülők saját élettapasztalataikból is tudják, hogy az igazságos ember mindenkor és mindenütt tisztelet és közbecsülés tárgya. Gyermekeik pedig az ő legfőbb kincsük, oda kell tehát hatniok, hogy embertársaik részéről majdan ezt a közbecsülést kiérdemeljék. Tartsák szem előtt és véssék jól gyermekeik szivébe, amit ez erényről oly találóan mond egyik tiszteletreméltó nagy gondolkodó. Az igazság — úgymond — nem egyéb, mint a lélek szabadsága, mely örök és változhatatlan akarattal megadja mindenkinek a magáét: nagyobbaknak a tiszteletet, hasonlóknak a barátságot, Istennek az engedelmességet, önmagának szabadságot az erényes életre, ellenfélnek a béketűrést, szűkölködőknek a munkás könyörületességet. Végül igyekezzenek a szülők a mértékletesség és józanság erényeire idejekorán hozzászoktatni gyermekeiket. A mértékletesség megtöri a gyermekben a fejledező érzékiség hatalmát, elvonja őt a vétek elkövetésének alkalmatosságaitól, megzabolázza kívánságait s ez által lehetővé teszi, hogy itt a földön legmagasabb kötelességét teljesítve, viszonylagos boldogságát elérje. A mértékletesség erénye oly szükséges különösen a mai korban és viszonyok között élő emberre nézve, hogy e nélkül nyugalmas, hosszú és tartós életre épen nem számíthat; mert a mértéktelenség kimeríti a testi