Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902
47 szervezet erejét annyira, hogy az idő előtt elhervad, súlyos bajok és betegségek idő előtt kioltják életét, melyet a gyarló ember kellő korlátok, a helyes és észszerű rend megtartása mellett, okos mérséklettel még hosszú ideig fentarthatott volna. Már pedig, hogy az ember betöltse hivatását a földön, hogy gyakorolja magát az erényekben, hogy Istennek dicsőségére, embertársainak javára szolgáljon, ahhoz hosszú élet is szükséges. Azonban míg a szülők, természetesen a vallásos szülőket értjük alattuk, gyermekeik ilyetén erényes neveléséről gondoskodnak, az eszközöket elébök tárják, az akadályokat elhárítják útjokból: a rossz hajlamok, a környezet és a világ gyakran ezeknek elnyomására- és kiirtására törekszenek. Lássuk röviden, milyen veszélyek környékezik a gyermeket a vallásos nevelés és az erények útján! Legnagyobb kárt okozhat a gyermek erkölcseiben a rossz példa. Utánzási ösztönéből kifolyólag a gyermek jóra, rosszra egyaránt hajlítható. Azt teszi, a mit lát, hall. Ezen utánzási ösztönnek aztán példára van szüksége, hogy gyümölcsöző lehessen. A példa hathatós eszköz az értelmi és erkölcsi fogalmak érzékítésére; azt szokták mondani, élő szemlélés, lelke a nevelésnek. Ez a nevelés kezdete és vége, titka és semmi sem pótolhatja. A példának ezen meghatározása mutatja aztán annak rendkívüli befolyását a gyermek lelki életének kifejlődésére és egyszersmind jövendő életére is. A kis gyermekek kedélyére a látott vagy hallott példák eltörülhetetlen benyomást gyakorolnak; mindenesetre azonban inkább tettekre, mint szavakra van itt szükség. Példát adni tettekben sokkal nehezebb, de maradandóbb, mint beszélni. A régi rómaiak azt mondták: „Verba volant, srcipta manent, facta loquuntur!" A gyermeknek, az ifjúnak sem elegendő tapasztalata, sem elegendő ismerete nincs ahhoz, hogy jószántából cselekedjék! Ha látják, hogy a szülők vallásosak, naponkint buzgón imádkoznak, az Isten házát gyakran látogatják, akkor ők ép úgy, amint megtanulják a beszédmodort, szokásokat, erkölcsöket és társalgási ügyességet; az erényességet, vallásosságot • és jámborságot is elsajátítják. A szülőknek ezért elsőknek kell lenni az imádságban, a templom látogatásában, nekik kell leginkább mély tiszteletet mutatni minden olyan iránt, ami szent és útálatot tanúsítani minden bűn iránt. Ekkor a gyermekek nemsokára úgy gondolkodnak, mint ők: becsülik vagy megvetik, amit ők becsülnek vagy megvetnek s rövid idő alatt észre lehet venni, miként törekszenek a szülők minden egyes szavát és cselekedeteit utánozni. „Az ifjú sas — mondja egy kiváló pedagógus a szülőknek — az öregtől tanulja meg a repülés művészetét; a piciny csalogányok az idősbektől tanulják meg ezeknek magasztos énekét, a keselyűk a keselyűktől sajátítják el zsákmányuk üldözését!" 1 Ezért van oly nagy hatása a példának a nevelésre ! 1 L. P. Secondo Franco: Gyakorlati útmutatás. 208. 1.
