Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1902

Vallásosság a családban. i. A vallásosság és erkölcsiség hanyatlása korunkban. A vallásos szellem érezhető föllendülése a legutóbbi időben. Jótékony vallásos társulatok, egyletek alakulása. Az iskolai főhatóságok intézkedése eredményesebb vallástanítás iránt. A társadalom jelen állapota adta kezembe a tollat, hogy e tárgyról írjak. Szülőknek, tanulóknak egyaránt üdvös korunkban, hogy minél többször és minél többet halljanak a vallásosságról. Mindenki előtt ismeretes, hogy az emberekben rosszra való hajlandóságuknál fogva a legutóbbi időben az igazi vallásosság bensősége és melegsége mindinkább kihűlni látszik; valódi szeretetükben megfogyatkoznak és erkölcseikben alábbsülyednek. Szinte a korviszonyok hozzák magukkal azt a sok keserű gyümölcsöt, azt a sok megrendítő családi drámát, melyeknek közvetlen szemlélője a tanuló ifjúság. Jól-rosszul szerkesztett napilapok jutnak a mindent tudni vágyó ifjúság kezébe, melyek nem átallanak sokszor a gúny vérig sebző ostorával, fölületes gondolkozásra valló maró szatírával, vagy könnyed, humoros tovasiklással megtámadni egyes vallásfelekezetek legszentebb tanait és ezek külső megnyilatkozásait. Tagadhatatlan az is és egy mélyebben gondolkozó ember figyelmét sem kerülte el, még a legnagyobb optimistáét sem, hogy az utóbbi nemzedékben az emberiség szemlátomást satnyul, sülyed. Igaza van tehát annak a nagy gondolkozónak, aki ezt írja, hogy: a népek hullámzó folyamában testileg úgy mint erkölcsileg apadás észlelhető. Távol legyen tőlünk a gondolat, hogy mindezekért — úgy mint Rousseau — a szülőket tegyük felelősekké! Sőt állítjuk, hogy a szülők •öntudatos működése, karöltve és egyetértve az iskolai neveléssel, hathatósan közbejátszik a társadalmi kóros állapotok természetes és üdvös hatású megváltoztatásába. 1*