Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

vándorlásokról és a mesés meggazdagodásról. De nincs pénzük az útra, szereznek hát, a hogyan tudnak. Kétségbeejtő kimutatásokat lehet találni ezekről a hihetetleneknek látszó tényekről. Hányan fizetik meg életükkel a rémregények olvasását! Utánozzák azok hőseit és példájokra könnyen eldobják maguktól életüket. Olvashatni gyermektolvajokról, a kik egész bandát szerveztek. Ezen szerencsétlenek fejét is a rablótörténetek olvasása zavarta meg. De hány szomorú eset nem kerül nyilvánosságra; a szülők titkolják és otthon senkitől nem látva siratják elrontott fiukat. Meneküljünk ettől a sötét képtől, találunk kisebb bűnösöket is, olyanokat, a kik előadási órákon lopva szoktak olvasni. Könnyű kitalálni, hogy milyen tanulók ezek. Rosszak. Otthon is, az iskolában is szivesebben olvasnak, mint tanulnak. De nem is csoda. A szorgalmas leczketanulás kitartó figyelmet, szilárd akaraterőt, a dologba való türelmes elmélyedést kiván. Ők maguk érzik, hogy komoly munkára akaratuk is, tehetségük is gyönge. Kitartásuk nincs. Azonban az iskolázás felébresztette tudásvágyukat, lelkük kívánja a szellemi táplálékot. Mit tegyenek ? A komoly munka nehéz nekik. Úgy segítenek magukon, hogy lelki szükségleteiket kellemes, szórakoztató olvasmánynyal elégítik ki. Ezek a tanulók, hogy több idejük legyen a tanulásra, a míg haladást nem mutatnak, rendszerint nem szoktak könyvet kapni az ifjúsági könyvtárból. Az a baj, hogy ezen óvó intézkedés kevésnek használ. Otthon megengedik nekik az olvasást és így közülök egyik-másik többet olvas, mint a jobb tanulók. Egyrészt szenvedélye, másrészt vágya folyton sarkalja a tiltott élvezet megszerzésére. Ilyen körülmények között az volna a szerencse, ha olvasnivalóit iskolatársaitól kérné kölcsön. De ezt nem igen meri megtenni, mert fél, hogy tette kitudódik. Nem is fordul iskolatársaihoz, hanem onnan veszi az olvasmányt, a hol kapja. Ezzel a lépésével kettős szerencsétlenségbe esik. Nemcsak iskolai kötelességét mulasztja el, hanem a válogatás nélkül olvasott könyvekkel esetleg lelkét is megrontja. Az ilyeneknél a legerélyesebb szülői beavatkozásra van szükség, jövőjük érdekében mindenáron ki kell őket gyógyítani olvasási betegségükből. A rossz olvasmányok káros hatásáról szólva, mondanom kell néhány szót az újságokról is. Altalános szokás az, hogy a családok asztalán ott hevernek szabadon a gyermekek előtt a napi lapok. A gyermekek azután válogatás nél-