Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

28 kül olvasnak belőle mindent, a min szemük megakad. Pedig de sok nem nekik való dolgon akadhat meg a szemük. Azt hiszem, hogy a mindennapos családi drámák, sikkasztások, verekedések, rablások és válogatott öngyilkosságok leírásának olvasása nincs valami nagyon üdvös befolyással a fejlődő gyermeki lélekre. Annyit el lehet vele érni, hogy a gyermek mindenről úgy tájékozódik, akár egy felnőtt. De felvilágosultságát drágán fizetik meg. A kik rászabadítják a nem neki való olvasmányra, azok törülik le lelkéről az ártatlanság hamvát. Pedig a mint a társalgásban a gyermek jelenlétekor vigyázni szokás minden szóra, mert fölötte kívánatos, hogy sok dologról ne legyen korai tudomásuk, úgy őrködni kellene itt is és a nem nekik való újság helyett gyermekujságot, ifjúsági lapot kell eléjük tenni. Hadd maradjon csak szemükön a naiv tudatlanság jótékony leple, ráérnek később meglátni a sivár valót, úgyis megismerteti velük az élet. A rossz olvasmányokról térjünk át a jókra. Úgy a gyönyörködtetve nevelő, mint a tisztán ismeretterjesztő ifjúsági olvasmányoktól első sorban azt kívánjuk, hogy megfeleljenek a tanuló szellemi fejlettségének. A lélek fejlődését figyelve azt tapasztaljuk, hogy az alsóbb osztályú tanulókat fokozatosan a mesék, mondák, kisebb ismeretterjesztő rajzok és a történelemből vett elbeszélések érdeklik. A természet köréből vett olvasmányokból megismerik az emberiség küzdelmét a természettel, a történelemből vett olvasmányokból pedig az emberek küzdelmét egymás ellen. A felsőbb osztályú tanulók érdeklődése jobban a látható világ felé fordul. Tengerekről, idegen országokról és népekről szóló leírásokat szeretnek, érdeklődnek a tudomány különféle kérdései iránt és a népszerűsített természettudományi munkákat épen úgy kedvelik, mint a regényeket. Tárgyi szempontból azok a jó ifjúsági olvasmányok, a melyek a mulattatás mellett tanulságosak és értékesek. A mely olvasmánynak nincs maradandó értéke, az — Szitnyai szerint — fölösleges gyom a lélek kertjében, a hol, fájdalom, gyomlálni nem lehet. Az alsóbb osztályúaknak szánt olvasmányokban a cselekvény érdekes és lehetőleg egyszerű legyen. Számolni kell azzal a körülménynyel, hogy ez az olvasósereg főleg a meséset, a rendkívülit szereti, a hol a képzelete szabadon csaponghat. De itt is kellő mértéket kell tartani. A különben is lázasan munkálkodó képzeletet a túlzott fokra felcsigázni nem szabad. Mert az kiragadja a tanulót a való életből, ábrándozásra vezeti, a komoly gondolkozástól és a dolgok valódi felfogásától eltereli, könnyenhivővé teszi és a mellett, hogy számtalan csalódást készít számára, akarat és kedélyvilágát is a féktelenségek felé sodorja. Ezen oknál fogva a sokat magasztalt Verne-dolgokat, mint a valódi ismeret