Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1901

10 erejét a legtökéletesebb tanító-mester, a tapasztalat, ezernyi ezer fényes példával megdönthetetlenül igazolta. A mostani nemzedék erélytelenségének, jellemgyöngeségének és tétovázó határozatlanságának lépten-nyomon fájdalommal látjuk megdöbbentő megnyilatkozását. Szájról-szájra száll róluk szomorú panasz napnap után; legilletékesebb helyen, Wlassits miniszter' beszédeiben is felemlítve látjuk panaszképen, hogy az ifjúságban nincs kellő bátor kezdeményezési, vállalkozási hajlam és idegenkedik az önálló pályáktól, melyeken saját erejével kell élet-boldogságát megállapítania. Ezen bajnak orvoslása, a nemzet jövőjének biztosítása szempontjából, elsőrendű államérdek. A tények sajnosan igazolják, hogy az iskola, mint tanító-intézet, minden javított tantervek daczára sem volt képes e bajt sem orvosolni, sem pedig keletkezésében megakadályozni. Nyilvánvaló dolog, hogy égető szükségességét érzi a hathatósan támogató segítő eszköznek és ez a segítség, a mint erről a külföldi példák ékesszólóan tanúskodnak, nem lehet más, mint a helyesen kezelt ifjúsági olvasmány."* El kell ismerni, hogy a mai korban a jó magánolvasmány nélkülözhetetlen nevelési eszköz. Rendkívüli fontosságát kétségbevonni lehetetlen. Éleszti tudásvágyunkat. Ismereteink gyarapítására és önképzés útján való művelődésünkre épen olyan szükséges, mir.t testi egészségünk fentartására a jó levegő és a jó ivóvíz. Nemesítő hatással van az a gyermek egész egyéniségének kialakulására. Azzal szokja meg a hasznos foglalkozást. Az tanítja meg idejének okos felhasználására. Fejleszti Ízlését. Gyönyörködtetőleg hat érzelmeire. Megszeretteti vele a szépet. Már pedig ha ezen nemes szenvedélynek egyszer rabja lesz, rabságából sohasem kívánkozik szabadulni. Mert a szép szeretetével különös módon vagyunk : telhetetlen vele a lelkünk, minél jobban élvezzük, annál mohóbban kívánjuk. A magánolvasmánynak ezen üdvös hatásáról a tapasztalás a legkönnyebben meggyőzheti a szülőket. Bőven nyílik alkalmuk megfigyelni olyan két tanulót, a kik mindenben hasonló viszonyok között nevelkednek és körülbelül egyenlő tehetségűek is. Csak az a különbség közöttük, hogy míg az egyik iskolai könyvein kívül semmi mást nem olvasott, addig a másik szabad idejét ifjúsági iratok olvasásával töltötte. Állítsák egymás mellé ezt a két gyermeket, ha az olvasás előnyeiről tapasztalati úton akarnak meggyőződést szerezni. Meglepő lesz a különbség. Az egyik egész könnyedén beszél sok olyan dologról, a mihez a másik hozzá sem tud szólni. Szóbősége, beszédbeli ügyessége magasan áll a másiké fölött. * „Ifjúsági irodalom." (Kritikai folyóirat, Szeged.) 1. szám 3. 1.