Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

14 a kit egy régi följegyzés szerint az 1094-ki piacenzai gyűlés a keresztes hadak vezérévé választott. A katholikus fejedelmek ezen eljárása fényesen igazolja, hogy mennyire hírre kapott rövid száz év után Árpádház-beli királyaink buzgalma a keresztény hit magvetésében. Ragyogjon azért előttünk mindig vezércsillag gyanánt sz. Istvánnak, az apostoli nagy királynak, sz. Lászlónak, mint a lovagias jellem képviselőinek, sz. Imrének, sz. Gellértnek, a keresztény hitért vértanúi halált szenvedett fáradhatatlan Csanádi püspöknek, boldog Margitnak, sz. Erzsébetnek, mint a tiszta élet, a női erények örök példáinak fenkölt alakja, s tanuljuk meg tőlük a hazát szeretni, az egyházat pedig tisztelni. A magyar nemzet a müveit nyugati nemzetek sorába való ünnepélyes beiktatásától egészen napjainkig az apostoli szék áldásában többször részesült. II. Sylveszter pápa becses ajándéka a magyar nemzeti szent korona, alkotmányunknak, függetlenségünknek, vitézségünknek, lovagiasságunknak symboluma, a melynek aranykeretébe bele van írva a nemzet életének egész története, öröme és bánata. Törvényeink értelmében csak az az igazi magyar király, a kit e koronával koronáztak meg, a többi csak „kalapos király." III. Kalixt pápa Hunyadi Jánosnak hatvanezer keresztest küld segítségére. A török rabiga alatt, mikor az egész nyugat fölsír a nemzet sorsán, de mint élő szobor mozdulatlanul áll, egyedül az apostoli szék siet a szegény bukott magyar népen segíteni s 1683-tól 1740-ig kétszázötvenhat millió forinttal járul hozzá a töröknek hazánkból való kiűzéséhez. XIII. Gergely 1578-ban Rómában magyar papnövendékek számára tulajdon költségén papnevelő intézetet állít s a Báthoryakkal együtt alapítja a kolozsvári akadémiát. S a mint a pápák Magyarországot a gyilkos török hatalom ellen segítik, egyszersmind hűen oltalmazzák a német császárok túlkapásai ellen. A magyar nemzethez való ragaszkodásának adta tanújelét az ősz pápa, a kinek szeme a nagy sajói szerencsétlen ütközet hallatára könybe lábbadt, nem különben XIII. Leo, a ki a szegedi nagy katasztrófa alkalmával bekövetkezett nagy nyomor enyhítésére harminczezer lirát küldött, a nagy nemzeti ünnep alkalmával pedig meleghangú levélben üdvözölt bennünket, kijelentvén, hogy a magyar nemzetet hazá-