Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

112 és a sárkányölő sz. Györgynek képe ragyog előttük. Ezek fenkölt szelleme aczélozza meg erejöket, növeli bátorságukat. A nemzet tehát szerepet cserélt. A kereszt üldözőjéből a kereszt leghatalmasabb védője, a pogányság erős támaszából a pogányok félelmetes ellensége és rettenetes üldözője lesz. Mintha csak sz. Istvánnal született volna meg a nemzet az a hivatása, hogy örökkévaló eszméért harczolva, saját vére árán a nyugat védő bástyája s a kereszténység otalmazója legyen a pogány ellenség ellen. A XVIII. századig ez a magyar nemzet világtörténelmi hivatása. Kelet hatalma rajtunk törik meg, nyugat művelődése mögöttünk indul virágzásnak. S bár a nyugat védelmezésében fölemészti majdnem összes erejét, azért a szent királytól kijelölt irányban biztosan halad és fejlődik. Sz. István érintkezésbe lép ugyan mind a nyugattal, mind az apostoli székkel, de azért mindakettőtől féltékenyen őrzi nemzete függetlenségét. Független, müveit, szabad magyart teremteni a katholikus egyház tanaival, a nagy király szent törekvése. Törvényeit a kánonokból meríti és a nagy jogtudós Verbőczy szerint, a mi rideg volt a nemzetben, a keresztény tan szellemével szelídíti. Megszünteti a régi törzsszerkezetet, a nyugati államok mintájára behozza az alkotmányos királyságot s az egyháznagyoknak jelentékeny szerepet biztosít az ország kormányzásában. S míg Vladimir abban az időben Kiew népét keresztelőre belekergette a Dnieper vizébe, addig sz. István kezébe véve a keresztet, oldalán sz. Gellérttel s a beözönlött hittérítőkkel, fölkeresi a nagyok házait és a szegények kunyhóit s majd mint szelíd apostol az ige hódító erejével, majd mint marczona fejedelem karddal szerez érvényt akaratának. Azért méltán mondhatta róla II. Sylveszter: „Nekem csak a czímem apostoli, de ő valóságos apostol." A katholikus vallás védelmére tíz püspökséget, három apátságot alapít s a nagyérdemű benczés rend főapátságát, Pannonhalmát, a honnét először áradt szét Magyarországra a keresztény hit jótékony melege, dús javadalmakban részesíti. Mert a mi példátlan a kereszténység történetében, a nagy király korlátlan hatalommal intézkedik egyházi téren is s vezeti be népét majdnem átmeneti fok nélkül a kulturai életbe.