Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

92 Az erdélyi terem szolgáltatja a magyar iparművészeti remekeknek legnagyobb számát. De az is konstatált tény, hogy sok műtárgynál, a melyekre pedig a felsőmagyarországi művészet sütötte bélyegét, a tervet s a kivitelt tisztán erdélyi speczialitásnak mondja. Hogy egyet említsünk, itt van kiállítva a budapesti piarista rendháznak egyházi szerelvénycsoportja, — úgy tetszik csak azért, mert ezeknek zoinánczozása egyezik az azon korbeli erdélyi zománczczal, pedig ez csak általánosan használt magyar díszítés volt, úgy nálunk, mint Erdélyben. Tovább haladva a termeken, figyelmünket Mátyás Corvinájának néhány példánya köti le. Abból a 145 kódexből, melyek biztosan Mátyás könyvtárából valók, itt tizenhármat mutattak be. Azonkívül Kézai krónikájának első kiadását; Turóczi János Chronika Ungarorum-ját; könyvkötéseket a XV. századból. A díszes magyar férfi és női ruhák részei; asztali fölszerelések; majd odább újra egyházi tárgyak, monstrancziák, serlegek és öltönyök. De viszont hiába kereste valaki itt a világhírű és maga nemében egyetlen Mátyás-kálváriát, a kassai és nyitrai egyházi remekeket és egyéb dísztárgyakat. A külföld ezeket csodálta volna csak igazán. Jobban mint az ezredéves kiállításon. De hagyján. Mindent elvégre is ide nem hozhattunk; az az 1516 darab műemlék eléggé megmutatta, hogy az ismeretlen kis magyar nemzet mit tudott a múltban s mennyire haladt az egyetemes haladással. Lépjünk most a huszár-terembe. Nagyszabású festmény borítja falait, mely a magyar huszárság fejlődését és történetét tünteti föl képekben. Hossza tizennyolcz és fél méter; ha nem volna megszaggatva, micsoda hatással, micsoda erővel lépne föl! Magassága sem csekély, három és fél méter. Maga a gondolat is szerencsés volt, hogy föltüntessük azt a specziális magyar fegyvernemet, melyet idegen nemzetek is legjobban kedveltek; hogy bemutassuk azt a huszárságot, mely Nagy Lajos, Zsigmond, kivált Mátyás harczaiban, a XVI. és XVII. századbeli törökháborúkban, a Rákóczy-fölkelésben, Mária Terézia porosz harczaiban, a franczia, olasz hadjáratban és a szabadságharczban oly fontos szerepet játszott s oly fényes pályát futott be. A mily szerencsés volt a gondolat, olyan volt a kivitel is. Vágó Pál és Pataky László valóban remekelt. A honfoglaló magyarok lovas csapatjánál kezdődik a huszárság története. Ezeknek a fején még sisak ragyog, de mintegy jelzi a festő, hogy ebből lett idővel a magyar huszárcsákó; lobogós ingujjak repülnek a széllel, ezekből lett a magyar huszármente. Nagy Lajos, Zsigmond huszárjait dróting takarja, nehézkesebbek is Mátyás huszárjainál; a csákó már-már fölölti rendes alakját a kurucz és labancz huszároknál; a párduczos és czopfos Mária Terézia huszárok csákója már egész köcsöggé lett. A kép jobbik sarkában kezdődnek a mult század huszárcsoportjai. Itt egy