Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1900

93 őrszem tábori őrtűznél, Simonyi óbester alakjával, a mint ez a hegyesre fent bajuszu marczona huszár regél kalandjairól; amott kékgatyás csikós űzi maga előtt a fölvert ménest; csupa telivér magyar paripa, huszároknak való mindnyája. Közbe-közbe hadvezérek arczképei, mint Eszterházy Pál, Nádasdy, Baranyai Simonyi, Bercsényi és mások. A terem egyéb díszét a huszárság fegyverei, fölszerelése, vitézségi érmei, oklevelei és kisebb-nagyobb szobrai alkotják. A huszárság, mely az uj stratégiában annyit vesztett jelentőségéből, e teremben még egyszer megkapta százados küzdelmekben megérdemelt dicsőítését s a magyar hadi történelem ragyogó epopeájának egy éneke mintha itt méltó befejezést nyert volna. A természetimádókat, a szenvedélyes Nimródokat különösen érdekelhette a magyar erdészeti és vadászati kiállítás. De még egyéb bolygóit is ennek a Bolygónak. Mert a mienk, az osztráké és az oroszoké volt a legszebb e nemben. Az erdészeti rész bemutatta szakszerűen és tudományosan kezelt erdészetünket, annak tenyésztését, ápolását, védelmét; annak köréből vett változatos gyűjteményeket; hasznos és káros vegetáczióját s ennek fölhasználását. A vadászati rész csupa gyönyörűség. Meglepő és kedves. Mintha nem is kiállításban volnánk, hanem a szabad természetben. A kitűnően megkészített dioráma mindent nyújt; csalódásig hű Kárpátvidéket, vele összenőtt sziklákat, hegyszakadékokat, völgyet, fenyveseket, vihartépett fákat, cserjéket, bokrokat, őszi hangulatot, felhős és világos eget, patakot, tavat és nádast, állatot sokat és sokfélét, csak a mozgás, csak a valódi élet hiányzik. Az illúziókeltésnek netovábbja. Itt egy hiúz levág egy őzbakot, a bokrok mögül hatalmas medve jő elő, fölülről két kis zerge okosan, vagy bambán tekint le, mi lesz a vége a komédiának? Lenn a völgyben az erdőkirály, a nagykoronájú szarvas bődül el, fönn a magas sziklákon meglapul a mormota; a király nem bántja meg, de hangjától megremeg a mormota ís. Alig hangzott el a bődülés, odébb hatalmas vadkan csattogtatja agyarait, rémít és rémül, mert három farkast kell letepernie, hogy őt le ne teperjék. A létért való véres küzdelmet észre sem veszi a nádas népsége, a kacsa, gém, kócsag, szárcsa, vízityúk, bibicz és sok más lakó; nyugodtan üldögél a fajd és a fáczán, meg a császármadár, pedig nincsenek egész biztonságban, hátha közéjük csap a sziklatetőn leselkedő két fakókeselyű ! Micsoda élet ez, micsoda pompás elrendezés, micsoda példányok! Mintha az osztatlan dicséret és elismerés is kevés volna azért a nagy munkáért, melyet a rendezés igénybe vett és azért az áldozatkészségért, melylyel mágnásaink ritka példányaikat a kiállításnak átengedték. Egyéb kiállításunk is elsőrangú volt. Közgazdaságunk, úgy a mezőgazdaság és állattenyésztésről, mint a bortermelésről hű és ragyogó képet nyújtott. Műszaki